A D-Day akciósorozat vasárnap kora délután várnéző sétával fejeződött be. A szervezők eredetileg vonulásos demonstrációt terveztek, emellett apró ajándékkal kedveskedtek volna az államfőnek, de úgy döntöttek, hogy a közterületi megmozdulásokat lefújják, és a szombaton meghirdetett szolidaritási mozgalom szervezésére koncentrálnak. Vasárnap délelőtt a csütörtök óta tartó ülősztrájk is véget ért. A demonstráció szervezőinek erre vonatkozó bejelentését a téren mindössze néhány tucatnyian hallgatták meg.

A demokráciáért, a szociális biztonságért, valamint az emberi és munkavállalói jogok megőrzésért hirdetett demonstrációk csütörtökön a Clark Ádám téren kezdődtek, ahol mintegy ezer ember jelent meg a hetven tagszervezetet és civil szerveződést tömörítő akcióegység felhívására.

Pénteken a rendezvénysorozat a Civil Kontroll – Egymillióan a Demokráciáért szervezet által meghirdetett nemzeti kerekasztallal folytatódott. Ott szakértők szólaltak fel, és egyebek mellett a munkanélküliség, az elszegényedés, illetve az egészségügyi és az oktatási rendszer aktuális problémáiról szóltak.

Az akciósorozat csúcsa a szombati Kossuth téri tüntetés volt, ahová – már mintegy száz szervezet támogatásával – százezer embert vártak, de óvatos becslések szerint is ennek legfeljebb a fele gyűlt össze. Mindazonáltal 2010 tavasza óta valószínűleg ez volt a legnagyobb kormányellenes tüntetés.

Úgy döntöttek, hogy fontosabb az új mozgalom szervezése – amelyhez csatlakozásra szólították fel a szakszervezetek, a civil szerveződéseket és a magánembereket egyaránt –, mint egy demonstráció, a vasárnapi vonulást ezért le is akarták fújni, de sokan jöttek vidékről, így maradt egy várnéző séta – mondta kérdésünkre Kónya Péter, az akcióegység operatív törzsének egyik vezetője.

A rendőrség szerint a szombati demonstráción tízezer fő volt, de hivatalosan nem adhatnak ki jelentést a résztvevők számáról – véli Kónya. Maga azonban nem is akar számháborút folytatni, mert a számára fontosabb a tömeg reakciója: a magyar szolidaritási mozgalom meghirdetését a megjelentek – akiknek a számát ötvenezer körülire teszi – igen nagy örömmel fogadták.

A munkavállalók azt várják, hogy az összefogás és a szolidaritás, s ne a megosztottság jellemezze a magyar társadalmat – hangsúlyozta Kónya. Szerinte az emberek normális, békés országban akarnak élni, és ennek érdekében véget kell vetni a háborúskodásnak.

Az elkövetkező napok feladata, hogy a szombati demonstráción mindenki számára váratlanul bejelentett mozgalmat elindítsák, amit az akcióegységhez csatlakozott ágazati szakszervezetek támogatnak – állítja Kónya Péter. Nem tagadja, volt bizonyos kockázata annak, hogy erről előzetesen nem egyeztettek, de tartottak attól: ha a szolidaritás zászlóbontását vitára bocsátják, sokan lesznek, akik azonnal megtámadják a kezdeményezést.

Ebben valószínűleg igaza lehet, mert a szombati nagygyűléshez csatlakozott két konföderáció, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, illetve a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnöke máris a fenntartásait jelezte.