Ma a bíróság ítéletet hirdet a pécsi egyházmegye vagyonkezelője ellen indított büntetőperben.Az 52 éves W.Gyulát jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével, folytatólagos adócsalással, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel és a számviteli fegyelem megsértésével vádolják.

 A vagyonkezelőt 2010 őszén az akkori pécsi püspök, Mayer Mihály mentette fel a Vatikán utasítására. A szentszék megvizsgálta ugyanis a püspökség gazdálkodását, és vélhetően ennek következtében kellett mennie W. Gyulának.

Pár héttel később egy volt pécsi pap feljelentést tett a rendőrségen, azt állítva, hogy a püspökségen számos gazdasági és szexuális bűncselekmény történt. Nyomozás indult, s ennek hatására az akkor 70 éves Mayer Mihály távozott a püspöki székből.

A nagy visszhangot kiváltó ügyben a múlt év elején állították bíróság elé W. Gyulát. A nyomozó hatóságok áttekinthetetlennek találták a püspökség könyvelését, így nem lehetett például megállapítani, hogy 2008-tól kezdve kik kaptak összesen 90 millió forint értékben munkáltatói kölcsönt, s hogy a pénzből mennyit fizettek vissza. Az viszont a könyvelésből követhető volt, hogy az egyházmegye húsz alkalmazottja 2005-től a tiszteletdíja egy részét – jogosulatlanul – adómentesen vette fel.

Tudni kell, hogy az ötezernél kevesebb lakosú településeken dolgozó papok és hitoktatók adómentesen kaphatják meg a bérüket – a pécsi püspökség azonban ezt a kedvezményt olyanokra is kiterjesztette, akik nagyobb településeken szolgáltak. Emiatt hat év alatt tízmillió forint adóbevételtől esett el az állam.

Az ügyészség szerint a püspökségnek több mint 200 milliós vagyoni hátrányt okozott az egyházmegye tulajdonában lévő Fény Kft., aminek W. Gyula volt az ügyvezetője.

A pécsi püspökség: viharfelhők Móricz Simon / Népszabadság

W. Gyula a bűnösségét csak részben ismerte el. A lelkészként is dolgozó volt vagyonkezelő a bíróságon nem tett szóbeli vallomást, egy írásos összegzésben viszont azt állította, hogy a püspökség pénzügyeit a katolikus egyház belső szabályait betartva intézte.

Leírta azt is, hogy az ő gazdálkodási módszerét ismerte és nem kifogásolta az egyházmegye több vezetője, a püspök, az egymást követő egyházi helynökök, könyvelők és pénztárosok sem.

Adódik a kérdés: a nyomozó hatóságok miért csak W. Gyulát látták törvénysértőnek, hisz a szabálytalannak tartott szerződéseket az egyházmegye több vezetője készítette elő és írta alá. Az ügyészség erről nem kívánt nyilatkozni. A per többtucatnyi tanúja közül többen úgy látták, W. Gyula döntött az egyházmegye minden fontos gazdasági ügyében, s még a püspök is befolyása alá került, sokan viszont azt állították, hogy a vagyonkezelő csak a korábbi gyakorlatot követte.

Az ügyészséget ez nem ingatta meg, s a per végén is W. Gyulát látta a feltárt bűncselekmények felelősének, ezért rá letöltendő börtönt kért. A vádlott ügyvédje viszont úgy véli, védence nem érdemel felfüggesztett szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést. Egyrészt, mert az ügyvéd szerint a vádbelinél lényegesen kevesebb – legfeljebb 70 milliós – kárt okozott, másrészt mert a kárt több munkatársával együtt okozta, akik – érthetetlenül – kimaradtak a felelősségre vonásból.

Az ügy iránt érdeklődő pécsiek úgy vélekednek: a nyomozó hatóságok a politikai vezetés óhajára dönthettek úgy, hogy a volt vagyonkezelővel „vitetik el a balhét”. Mert ha W. Gyula mellé még odaültették volna mindazokat, akik tudták, eltűrték, segítették a törvénysértéseket, akkor abból a külvilág a kontrollálatlan egyházi gazdálkodás– és részben az egyház – egészéről vonhatott volna le következtetéseket.