Egy "nem hihető gyilkosság" története
Jó ideig a rendőrség is sötétben tapogatózott, ezért felvetődött, hogy az összes helybeli férfi adjon DNS-mintát. Egy ilyen akció valószínűleg botrányba fulladt volna, de szerencsére nem került rá sor, mert rendőrkézre került a gyilkos. Csakhogy sokan máig állítják: a „magyar" fiatalember nem lehet az igazi tettes, és a nyomozók „falaznak" valakinek.
Kiskunlacházán sokan máig nem hiszik, hogy a 14 éves H. Nórát nem helyi cigányok erőszakolták meg és ölték meg, hanem egy „magyar" férfi. Ebben vélhetően felelősség terheli a nagyközség fiatal és ambiciózus polgármesterét is: a hivatalosan független, amúgy sokak szerint a legnagyobb ellenzéki párthoz kötődő településpolitikus a tavaly novemberi gyilkosság után sietve fáklyás felvonulást szervezett, ahol - anélkül, hogy bármilyen konkrétumot tudott volna - közölte: „elég volt a roma erőszakból".
Mellesleg tény, hogy a kilencezer lelkes községben élő alig 250 fős roma kisebbségnek korábban több tagja is összeütközésbe került a törvénnyel - nem súlyos erőszakos bűncselekmények miatt -, ám egyesek vélt vagy akár valós bűnei okán sem lehet általánosítani. Aki pedig felkorbácsolja a többségi társadalom indulatait, az maga is súlyos hibát követ el. Akár szándékán kívül, de olyan lavinát indíthat el, amelyet senki nem képes megállítani.
És valami ilyesmi történt Kiskunlacházán: egy tragikus bűneset már-már a vétkesnek kikiáltott kisebbség elleni erőszak közvetlen veszélyét magában hordozó etnikai konfliktussá vált. Legalábbis a helyi romák így élték meg, hiszen máig rettegnek a „magyarok" bosszújától. A polgármester meg persze hallgat, mintha semmi köze nem lenne a történtekhez.
Az ügy nem mellesleg alaposan megtépázta a rendőrség tekintélyét is. Az elkövető szinte napra pontosan hét hónap után rács mögé került ugyan, ám ezzel a teljesítménnyel kevesen elégedettek. Ráadásul a nyomozók szemére vetik, hogy visszatartottak információkat, hamis adatokat közöltek, sőt - a közelgő EP-választásra tekintettel, a szélsőjobb előretörésének megakadályozása érdekében - megpróbálták eltussolni az egész ügyet. Tény, hogy az eset kapcsán sok mindent beszéltek összevissza, de ezért aligha a rendőrség a felelős.
A bűncselekményt követően elhangzott például, hogy öt DNS-mintát rögzítettek, amit a sajtó egy része gyorsan úgy fordított le, hogy nyilván több - vélhetően roma - elkövetőről lehet szó. A rendőrség ezután már hiába hangoztatta, hogy bár a különféle helyeken - az áldozat testén és ruházatán - talált mintákat a kriminalisztika szabályai szerint valóban külön kezelik, de az önmagában nem jelent semmit. Így helyben gyorsan megszületett a verdikt: három roma fiatalt kell keresni.
Az sem zavart senkit, hogy a helyszín és a lány sérülései egyetlen tettesre utaltak, s később ezt támasztotta alá több DNS-minta vizsgálata is. Tény viszont: arról, hogy hajszálat és fanszőrt is találtak, akkor még rendőrségi források szerint tudatosan nem adtak tájékoztatást. Ennek oka, hogy a szőrszálak elemzésének eredményére várni kellett, és az csak idén áprilisra vált ismertté.
Tavaly novemberben tehát a nyomozók is legfeljebb annyit tudtak, hogy egyetlen tettesről van szó, akit az áldozat valószínűleg ismerhetett, mert cigarettára gyújtott vele (erre a helyszínen lelt, a lány által szívott félbetört cigaretta utalt). Egyébként meg a sötétben tapogatóztak: H. Nóra a diszkóból hajnalban egyedül, a többieket hátrahagyva indult haza, s a hideg, szeles éjszaka a faluban nem járt senki az utcán. A gyilkosságnak emiatt nem volt tanúja. Ezért indultak el a kályhától: kihallgatták a lány családtagjait, közeli ismerőseit, s felkutatták kapcsolatait, potenciális udvarlóit.
A koránál jóval érettebbnek tűnő, szemrevaló H. Nóra körül elég sokan legyeskedtek, így már ez sem volt kis feladat. Egyéb nyom híján a diszkó 350 fő körüli közönségét ugyancsak kifaggatták, ám ez sem vitt közelebb a bűnügy megoldásához. Azután szisztematikusan végigjárták az egész falut - jegyzőkönyvileg vagy nyolcszáz embert hallgattak ki, de nem hivatalosan ennél sokkal több emberrel találkoztak -, s aki „érdekesnek" tűnt, azt arra kérték, adjon önként DNS-mintát. Egyébként az eljárás során a rendőrségen a tömeges szűrés gondolata is felvetődött; például Angliában volt olyan bűneset, amikor egy kisváros valamennyi férfi lakóját felszólították mintaadásra, de csak azokat vizsgálták meg, akik nem jelentkeztek, s végül rendőrkézre is került a tettes.
Mellesleg most is azt remélték, hogy valaki a vizsgálatot megtagadja, és akkor közelebb kerülhetnek a tetteshez, ám azok között, aki látókörbe került, senki nem tiltakozott. Sőt, a nem különösebben jó hírű Sztojka család feje a három hírbe hozott gyerekét maga vitte el a Teve utcába, és ők nemcsak a mintavételhez járultak hozzá, hanem a poligráfos vizsgálatot is vállalták. Ennek ellenére makacsul tartotta magát a vélekedés, hogy több elkövetőről van szó, és őket a helyi romák között kell keresni. Egyes médiumok ugyanis Sztojkáék önkéntes akcióját úgy interpretálták, hogy a három gyereket gyanúsítottként hallgatták ki, a rendőrség meg hiába cáfolt.
Olaj volt a tűzre az is, hogy Kiskunlacháza polgármestere egymillió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki, míg a rendőrség egyetlen fillért sem ajánlott fel. Bezzeg a tatárszentgyörgyi ügyben - hangoztatták többen - a két roma áldozat tízmilliót „ért". Csakhogy ott nem volt semmilyen nyom, Kiskunlacházán pedig az elkövető hátrahagyta a „névjegyét" - a DNS-ét -, ezért a nyomozók szerint szakmailag semmi nem indokolta a díjkitűzést. Ám az ORFK vezetője végül engedett a nyomásnak, és idén februárban tízmilliót ajánlott a nyomravezetőnek. Ma már tudjuk: teljesen feleslegesen.
A fordulatot ugyanis nem ez, hanem a nyomozás kiterjesztése hozta. Miután a rendőrök majd' a fél falut kihallgatták, s nem jártak eredménnyel, azt próbálták meg kideríteni, kik mentek hajnalban dolgozni - pékek, vasutasok, BKV-sok, pizzafutárok -, és kik tértek haza a bűncselekmény idején más településről. Ekkor derült ki, hogy négy fiatal hajnali kettő körül jött meg a dunvarsányi diszkóból. Hárman kiszálltak a kocsiból, a negyedik meg hazahajtott.
A sikerhez azonban szükség volt a szőrszálak DNS-vizsgálatának eredményére is. A szakvélemény idén áprilisra született meg, és csak akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a helyszíni szemle során rögzített fanszőr vöröses árnyalatú, ám önmagában ez sem lett volna perdöntő. A szakértő ugyanis a nyomozók kérdésére leszögezte: ettől még az elkövetőnek szőke, barna vagy fekete haja is lehet. Ez tehát nem volt biztos támpont.
Ám a dunavarsányi diszkósok között volt egy jól megtermett, rőtes körszakállú, sötéthajú fiatalember is. Ő a bűncselekmény helyszínétől alig párszáz méterre lakik, ám korábban nem került látókörbe, mert sohasem tartózkodott otthon, és - a tetemes nyomravezetői díj ellenére - a szomszédok sem tettek említést a mindig magányos férfiról. Most viszont kihallgatták, s bár tagadott, DNS-mintát vettek tőle. Amikor pedig a vizsgálati eredmény megszületett, P. József a gyilkosságot azonnal beismerte, de a szexuális erőszakot egyelőre tagadja.
A gyilkos tehát rács mögé került, ám a történetnek koránt sincs vége. A községben és egyes hírportálokon ugyanis változatlanul „egy nem hihető gyilkosságról" folyik a találgatás. Például arról, hogy a rendőrség továbbra is „falaz" valakinek. Vagyis: mindenáron bizonyítani akarja, hogy H. Nóra nem a romák áldozata. A nyomozók emiatt húzták el ügyet, és ez a vélelmezett szakmai hibák sorozatának is a magyarázata. A szakvéleményt és a tettes legalább részleges beismerő vallomását persze nem lehet semmibe venni, a „cigányvonalasok" azonban kitartanak, és - amint az interneten is követhető - a legelképesztőbb okoskodástól sem riadnak vissza.
Például állítják: az amúgy valóban döbbenetesen rendezetlen körülmények között élő P. József - aki tíz éve veszítette el alkoholista apját, öt esztendeje beteg anyját, majd öngyilkosságba menekülő testvérét - szoros kapcsolatban áll a helyi cigányokkal. A lakásában uralkodó rettenetes viszonyokról egy rendőrségi videofelvétel is árulkodik, és erre alapozva - nem minden előítélettől mentesen - hangoztatják, hogy teljesen átvette a „roma életformát", és ezért bizonyára a gyilkosságot is a „barátaival" együtt követte el. Ám gyengeelméjű - mondják -, így hatósági nyomásra mindent magára vállal.
A beszámíthatóság megítélése az igazságügyi orvos szakértő dolga, ám rendőrségi források szerint a fiatalember aligha elmebeteg. Bár tagadhatatlan: a szó hétköznapi értelmében vélhetően nem is normális, hiszen cselekményének motívuma az eddigi adatok szerint mindössze az volt, hogy a gyilkosság éjszakáján már a dunavarsányi diszkóban is mindenáron nőt akart. Miután ott nem talált, a fejébe vette, hogy akkor a vágyait Kiskunlacházán elégíti ki. Megtette. És megkapja majd a jól megérdemelt büntetést is.
Ennyi a történet, és nem több. Aki a tragikus eseményeket másként igyekszik láttatni, jó, ha tudja: nagyobb bajok okozója lehet. A rendőrség az újabb lejáratási kísérleteket elviseli valahogyan, ám a romákkal szembeni féktelen gyűlöletkeltésnek már súlyosabb, esetleg nem kevésbé tragikus következményei lehetnek. Józan ésszel akarhatja ezt valaki?
