Hosszú időn keresztül ő, a tavaly elhunyt Schweitzer József volt „a” rabbi Magyarország közvéleményének szemében. A magyar zsidóság vallási vezetője, szelíd, bölcs, derűs öregember, a sokat látott figurák nyitottsága tette vonzóvá.

Kedvvel vállalkozott vallási ismeretterjesztésre, hitt a felvilágosítás lehetőségeiben, és szívesen mutatkozott a keresztény egyházak vezetőivel, testvéri megértésben. És miközben országos főrabbiként kifelé reprezentálta a zsidóságot, vezette a Rabbiképzőt is, azt az intézményt, amelyet még Ferenc József császár uralkodása alatt, 1877-ben alapítottak, és első tanárai között a judaisztika és a Kelet-kutatás olyan óriásai dolgoztak, mint Goldziher Ignác, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid.

A világháborús pusztítás után az intézet, a magyar zsidó tudományosság már csak halvány árnyéka lehet önmagának, de képes a nagyság emlékeinek megőrzésére. Scheiber Sándor, Schweitzer előde még igen tekintélyes filológus (egyebek mellett a magyar zsidóság kulturális önismeretében kitüntetett szerepet játszó Arany János életművének fontos kutatója), és Schweitzer még pontosan érti és tudja, milyen hagyományba illeszkedik rektori működése.

Nincs jelentős ember, akiről halála után le ne írnák, hogy ő volt az utolsó ebben vagy abban, de néha tényleg megesik, hogy egy folyamat egy személy halálával zárul le. Schweitzer József esete ilyen. Nehéz korban volt rabbi és tanító, szellemi és közösségi vezető, neve a neológ zsidóság történetében korszakot jelez. Ezt állapíthatta meg joggal Komoróczy Géza professzor Schweitzer pályáját bemutató előadása a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá az ELTE, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Magyar Hebraisztikai Társaság által rendezett emlékkonferencián, ahol nem utolsósorban épp a neológ zsidóság múltjáról és jövőjéről fogalmazódtak meg burkoltan, de élesen eltérő álláspontok. Mégis minden, akár egymással is vitatkozó tudományos tárgyú előadás közvetett inspirációját Schweitzer ihletéséből merítette.

A kutatási beszámolókat köszöntők és személyes hangú visszaemlékezések előzték meg, Heisler András a Mazsihisz, Lovász László az Akadémia elnökeként idézte fel Schweitzer alakját, az érvelni mindig kész figyelmet, az elválaszthatatlan magyar és zsidó kötődéseket, az elmélyült vallási és világi műveltséget emelve ki. Erdő Péter bíboros videoüzenetében Schweitzernek a zsidó-keresztény párbeszéd iránti elköteleződését méltatta, Frölich Róbert országos főrabbi emlékeztetett rá, hogy minden ma működő neológ rabbi Schweitzer József tanítványa. Az emlékkonferenciát át kellett helyezni az Akadémia Nagytermébe, de az is maradéktalanul megtelt Schweitzer főrabbi egykori és mostani híveivel.