Lapunk július 10-én számolt be először Bukovics nehezen megmagyarázható egyetemi karrierjéről és értelmezhetetlen doktori értekezéséről. Az elsőként az Átlátszó oktatás blogon felvetett üggyel kapcsolatban azóta újabb információkhoz jutottunk. Ezek alapján az oktató 1980-ban fejezte be tanulmányait a Szovjetunió tűzoltómérnöki műszaki főiskoláján, az ottani oklevelét Magyarországon szabályosan honosították. Ettől a ponttól kezdve azonban a pályafutása bővelkedett az unortodox momentumokban.

Még ugyanabban az évben jelentkezett tudományos képzésre (levelező aspirantúrára), amit az akkori előírások szerint nem tehetett volna meg, mivel a diplomát követő hároméves szakmai gyakorlat volt a jelentkezés feltétele. Ennek ellenére felvették a moszkvai székhelyű, de Magyarország által finanszírozott képzésre, esetében a szokásos felvételi eljárástól is eltekintettek (csupán a BM tudományszervezési osztályán szerveztek számára egy elbeszélgetést).

Tudományos fokozatot csak két nyelvvizsga letétele után szerezhetett volna, de erre sem került sor: az orosz nyelvű tanulmányait felsőfokú nyelvvizsgává konvertálták, és egy Moszkvában kiadott, de a magyar jogszabályokban nem szereplő igazolás alapján középfokú angol nyelvtudást is számításba vettek nála. Bukovics a Wesley János Lelkészképző Főiskolán kapott egyetemi tanári kinevezést, annak ellenére, hogy ott csak óraadó volt (abban az időben a katasztrófavédelemnél dolgozott).

Forrásaink szerint az a korábbi állítás sem állja meg a helyét, hogy – lelkészképzésről lévén szó – a procedúrából jogosan hagyták ki a Magyar Akkreditációs Bizottságot, mivel Bukovics nem teológus, és nem is teológiai tárgyakat oktatott. 2012-ben aztán kinevezték a közszolgálati egyetem közigazgatás-tudományi kar doktori iskolájának vezetőjévé, egy olyan előterjesztés alapján, amely szerint alapvégzettsége, tudományos fokozata, publikációi és kutatásai is a közigazgatás-tudományhoz kapcsolódnak.

Ebből azonban egy szó sem igaz, hiszen alapvégzettsége tűzoltómérnök, fokozatát és habilitációját a hadtudományban (!) szerezte, publikációi gyakorlatilag csak a katasztrófavédelmet érintik, kutatási tevékenységéről nincs nyilvános információ. Ennél is súlyosabb probléma, hogy már egyetemi tanárrá sem lehetett volna kinevezni.

A vonatkozó jogszabály alapján ugyanis az egyetemi tanári kinevezés feltételei (az érintett rendelkezik doktori fokozattal, kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki, az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmas a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, idegen nyelven publikál, szemináriumot, előadást tart) döntő többségének nem felelt meg a kinevezés idején, hiszen nem folytatott kiemelkedő tudományos tevékenységet, nem volt kutatásszervezési tapasztalata, nem publikált idegen nyelven, nem vezetett szemináriumot, semmilyen tudományterületen nem számított nemzetközileg elismert tudósnak. Kérdéseinket eljuttattuk a kar dékáni hivatalához, de lapzártánkig nem válaszoltak.