Az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája együttműködésének köszönhetően másfél hónappal ezelőtt született 2879 grammal az egészséges kislány. A terhességi emlőrákban szenvedő édesanyja a terhesség második és harmadik trimeszterében - folyamatos nőgyógyászati felügyelet mellett - sikeres kemoterápiás előkezelést kapott.

A kezelések eredményeként a daganat nagysága oly mértékben csökkent, hogy az altatásban végzett császármetszéssel együtt az emlőmegtartó műtétet is elvégezhették. A gyermek és édesanyja egészségesek, a fiatal nő onkológiai kezelése folytatódik.

Mint azt Mátrai Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályának vezetője az MTI-nek elmondta, a terhességi emlőrák a várandósság ideje alatt vagy a szülést követő egy éven belül jelentkezhet. Az Európában és Észak-Amerikában élő nők egyre idősebb korban vállalnak gyermeket, ezért a betegség előfordulási gyakorisága lassan ugyan, de növekszik.

Az emlő szerkezetének átalakulása miatt a terhesség idején nehezebb a diagnózis felállítása. A kismamák általában azzal fordulnak a nőgyógyászukhoz, hogy kitapintottak valamit a mellükben, de mivel ilyenkor kifejezetten mirigyes az emlő, a kóros elváltozás fizikai és akár képalkotó vizsgálata is nehézkessé válik - magyarázta a szakember.
Az új tudományos álláspontok szerint a különböző harmadokban előforduló emlődaganatokat aktívan lehet kezelni, ám pontosan amiatt, hogy ezek a daganatok nehezen tapinthatók, általában előrehaladottabb stádiumban fordulnak elő, mint egy változó korú nő esetében.

"A diagnosztikában és a terápiában is behatároltak vagyunk, hiszen mind a két életre tekintettel kell lennünk. Nagyon pontos, nemzetközileg is szabályozott szakmai utasítások léteznek" - húzta alá az osztályvezető főorvos, kiemelve, hogy a mostani sikertörténet több szakterület képviselői - diagnoszták, patológusok, kemoterápiás szakemberek, emlősebészek és nőgyógyászok - együttműködésének köszönhető.

A főorvos szerint rendkívül ritka állapotról van szó: az intézetben az elmúlt tíz évben a mostani volt az első olyan eset, amikor egy páciensnél a terhesség alatt szisztémás kemoterápiát alkalmaztak. Mint elmondta, ilyenkor a terápiában bizonyos dolgokat nem lehet használni vagy nem a máskor bevett módon.

Tartózkodni kell minden radioaktív sugárzással járó vizsgálattól, különösen az első trimeszterben. Ez alatt az időszak alatt - amikor a magzat szervei kialakulnak - kemoterápiát sem szabad alkalmazni, mert gátolva a sejtosztódást súlyos fejlődési rendellenességeket eredményezhet. Nem alkalmazható továbbá a mágnesesrezonancia-vizsgálat mellett kontrasztanyag, ami így jelentősen csökkenti a diagnosztikus eljárás értékét, de a pácienst ki lehet vizsgálni ultrahanggal és a második vagy harmadik trimeszterben akár mammográfiával is. A nőgyógyász mindenközben folyamatosan vizsgálja a magzatot és konzultál a kezelésben részt vevő többi szakemberrel.

A daganat függvényében a beteg megoperálható vagy kemoterápiás kezelést lehet alkalmazni nála a terhesség második és harmadik trimeszterében, majd utána lehet megoperálni. A terhesség elején csak emlőeltávolítás végezhető, de a várandósság vége felé már emlőmegtartó műtétet is lehet végezni, amit a szülés után sugárkezeléssel lehet kiegészíteni. Pontosan meg van határozva az is, hogy a páciensek milyen gyógyszereket szedhetnek: míg a hagyományos kemoterápiás szerek alkalmazhatóak náluk, addig antihormon-kezelést nem kaphatnak. Az eljárás komoly hátránya, hogy a kismamák nem szoptathatnak.

Mátrai Zoltán szerint a mostani eset bemutatása azért fontos, mert tudatosíthatja, hogy a terhességi emlőrákba nem hal bele az anya és nem is kell elvetetnie a magzatot és azt is, hogy nem kell a babát idő előtt kivenni a méhből.