Egészséges babát szült az agyhalott anya
Azért tartották kilencvenkét napig gépekkel életben egy harmincegy éves agyhalott nő testét a debreceni orvostudományi egyetem intenzív osztályán, hogy egészséges újszülöttet hozhasson a világra. Bár hasonlóra már akadt példa, erről az esetről mégis orvosi bravúrként számoltak be az intézményvezetők. Valóban páratlan tudományos teljesítmény, hogy úgy tudták ennyire sokáig fenntartani a test életfunkcióit, hogy a baba megszületése után az asszony szervei alkalmasak maradtak az átültetésre. Erre soha nem volt még példa. Az agyhalál után ugyanis egy-két hétig is nehéz olyan állapotban tartani a testet, hogy a szervek ez idő alatt ne károsodnának. Ebben az esetben pedig az asszony valamennyi szerve fölhasználható maradt a testfunkciók három hónapos mesterséges fenntartása után is. A tegnapi sajtótájékoztatón jelenlévő gyerekgyógyász szerint ez részben annak köszönhető, hogy az anyaméhben fejlődő baba, különleges jelzőrendszerként, visszaigazolta, hogy az orvosok mindent jól tesznek.
A fiatal nő még áprilisban, 15 hetes terhesen kapott agyvérzést, s bár szinte azonnal megműtötték, az orvosok két további napig küzdöttek az életéért. Nem volt esélyük: az asszony agyműködése megszűnt. De a baba élt. A családnak és a kezelőknek a hogyan továbbról nagyon gyorsan kellett dönteniük.
Lapunk azon kérdésére, hogy egy ilyen esetben hol húzódik az ésszerű emberi, orvosi, etikai döntés határa, Fülesdi Béla professzor, az egyetemi centrum elnöke, az aneszteziológiai és intenzív terápiás tanszék vezetője, azt válaszolta: nem gondolkodtak ezen. A klinika hitvallása, hogy mindenkinek esélyt kell adni. Az agyhalál beállta után a magzat élt és mozgott az anyaméhben. Ha ekkor lekapcsolják a gépeket, szemük láttára fulladt volna meg. Ők azonban az élet pártján állnak. Mint mondták: semmit sem tudtak előre, de abban egészen biztosak voltak, esélyt akarnak adni a magzatnak. A család számára pedig a baba életben tartása az anya továbbélését jelentette. Az esettel foglalkozó orvosi csapatot az is hajtotta, hogy tanulnak az esetből, és a mindennapi orvoslásra is átörökíthetik ezeket a tapasztalatokat. Ami ebben a három hónapban történt, nemcsak gyógyító, de spirituális élményként is átélték.
A küzdelemről Molnár Csilla intenzív terápiás orvos beszélt tegnap a sajtónak. Mint mondta, a feladat nem volt egyszerű. Kezelési tervet készítettek, szinte állandó kontroll alatt tartották az asszonyt. Táplálni kellett az anya testét, folyamatosan fenntartani a test hőmérsékletét, stabilizálni a keringést, és mindent megtenni a fertőzések megelőzése érdekében. Ezért steril vízzel fürdették, és a terem levegőjét fertőtlenítették.
Az orvos szerint nap mint nap szembesültek valamilyen nem várt problémával, és csak a terhesség huszadik hetében mertek arra gondolni, hogy akár sikerrel is járhatnak. A felfekvések elkerülésére naponta többször tornáztatták, átmozgatták a testet. A család rendszeresen bejárt, az apa, a nagyszülők beszéltek a magzathoz, sőt azért, hogy a fejlődő baba egyetlen pillanatra se nélkülözze az emberi szót, az intenzív szobában állandóan szólt a rádió is. Végül a küzdelem sikerrel zárult, hiszen a csecsemőt júliusban, koraszülöttként, császármetszéssel a világra segítették. A baba, akinek az őt világra segítő orvosok a nevét és nemét sem akarják nyilvánosságra hozni, egészséges, és a koraszülöttségre jellemző betegségek sem jelentkeztek nála.
A császármetszés után az anya testét még két napig „életben” tartották. Az asszony szerveit – szív, máj, vesék, hasnyálmirigy – a család fölajánlotta transzplantációra. Ezek a beavatkozások is megtörténtek. Fülesdi Béla azt is elmondta: a döntést, hogy az egészséges baba megszületéséért az anya testét „életben tartják”, továbbra is etikusnak ítélik.
Elkerülték a kockázatot
A különleges eset transzplantációs szempontból azért érdekes, mert a 8 napon túl intenzív osztályon ápolt, agyhalottá váló betegek szerveit általában már igen kockázatos átültetni – kommentálta a tegnapi hírt Langer Róbert professzor a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikájának igazgatója, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Transzplantációs Tagozatának elnöke. Szinte elkerülhetetlen, hogy ezek a donorok kórházi fertőzést kapjanak, ami sajnos átvihető abba a személybe, akibe az elhunyt szerveit átültetik. Miután a recipiensek kilökődést elnyomó, immunvédekezést csökkentő gyógyszereket kapnak, mindenféle fertőzés különösen veszélyes számukra. Ezért a szervátültető szakemberek csak kivételes esetekben fogadnak el ilyen szerveket. A debreceni eset ritka kivétel, és az őt gondozó intenzív osztály példás munkáját dicséri – hangsúlyozta Langer professzor. (P. I.)
