Különös kommunikációs furmánnyal vágott vissza kora esti közleményében Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az ágazati kamarák sértődött dörgedelmeire. És ebben a helyzetben nehéz lesz védekeznie Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének, ugyanis az államtitkárság nem tett mást, mint újfent kijátszotta a fideszes plebejus kártyát.

A MOK, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) lényegében azt sérelmezte, hogy a kormány átvágta őket, amikor a beígért újabb egyeztetés híján, lényegében "fű alatt" mégis benyújtotta tervezetét a kötelező kamarai tagság visszaállításáról. Ez pedig több ponton is eltér az érdekvédők által elképzeltektől.

A szócsatából leginkább az szüremkedett ki: másért durcog Éger és másért az államtitkár. A MOK elnöke a beterjesztés módját, a december közepére ígért újabb egyeztetés elmaradását rója fel, de a parlament honlapján olvasható szöveget nem akarta kommentálni.

A balliberális kormány egészségügyi reformjait oly vehemensen bíráló Éger István most az általa is hőn áhított egészségügyi megnyugvás állapotába piszkított bele. Az államtitkár ugyanis különösnek tartja, hogy "ezt az ágazatban megindult példa nélküli konstruktív egyeztetési folyamatot éppen annak a kamarának a vezetője veszélyezteti, akinek a kötelező kamarai tagság helyreállítására irányuló kérése a legtöbbet nyomott a latban a döntés meghozatalakor".

De mielőtt Szócska Miklós ezt az őszinte kincstári sajnálkozását megfogalmazta volna, azért nyomatékosan azt is megmelítette, szerintük mindössze két dologban nincs már csak egyetértés. S vélhetően nem is lesz, hiszen a kormány feltett szándéka továbbra is a forradalmi mértéktartás az államigazgatásban, de a köztestületekben is, s ez nem indokolja, hogy Éger István havi bruttó kétmilliós elnöki fizetése legyen a vita tárgya. (A másik a kamarai tagdíjak mértékének törvényi maximalizálása "az alulfizetett egészségügyi dolgozók védelme érdekében".)

A kormányjavaslat a bruttó 750 ezer forintos helyettes államtitkári fizetéshez köti a köztestületi vezetők javadalmazását, míg "az orvoskamarai javaslat ezt nem fogadta el, és a díjazás értékét az állami szektorban 2010-ben meghatározott bruttó 2 millió forintos vezetői díjazásban kívánta meghatározni".

Az ember csak áll és hümmög: ezek szerint a 300 forintos vizítdíj nélkül és a korábbi tízmilliárdos elvonások után is bőven futná tisztes bérekre az egészségügyben. Legalábbis a MOK házatáján. Nos, pénzkérdésben kurzusoktól és ügyektől függetlenül mindig lehet bajuszt akasztani egy kormánnyal. De a hála valóban nem politikai kategória. A fülkeforradalom egyik "harcos előembere" annyit sem érdemel, hogy nyavalyás egymillió-kétszázötvenezer bruttó forintért tovább harcolhasson az övéiért.