A kérdés, amit az Országos Választási Bizottság jóváhagyott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek?" Éger István az aktív eutanázia bevezetésére irányuló egyértelmű szándékot az orvoskar nevében a leghatározottabban visszautasítja. 

Mint mondta: Hippokratész óta valamennyi orvosi iskola, így a magyar orvosegyetemeken végzők által tett eskük szövegei egyértelműen a gyógyítást, az élet védelmét deklarálják az orvos számára. A „gyógyíthatatlan halálos betegség” fogalma nem állandó, annak jogi, orvosszakmai, etikai megítélése számtalan megválaszolatlan kérdést vet fel. 

Nem véletlen, hogy az egész világon alig néhány helyen engedélyezett az effajta tevékenység – Európában csak Belgium, Hollandia és Svájc tartozik ebbe a körbe – míg a többi helyen nemcsak hogy tiltott, de egyenesen súlyos, börtönnel fenyegetett bűncselekmény – mondta. Köztestületünk vizsgálja a feltett kérdés jogi hátterét, annak az Alaptörvénnyel lehetséges összefüggését és ennek tükrében dönt a határozat megfellebbezéséről. Hozzátette: a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe egyértelműen fogalmaz: „Az orvos nem segédkezhet öngyilkosságban és nem segítheti betegét a halálba. Ennek megszegése kirívóan súlyos etikai vétség.” 

Az orvosi kamara elnöke szerint az egészségügyi törvény most is szabályozza ezt a kérdést, a betegnek joga van az ellátás visszautasítására, ez azonban nem jelenti, és nem jelentheti az élet bármely külső segítség igénybevételével történő aktív befejezését. Hozzátette: csak a gyógyításra fordított közforrások jelentős emelése vezetheti ki ágazatunkat mélyülő válságából, és teremthet olyan feltételeket, amelyek a tiltakozásunkat kiváltó népi kezdeményezést szükségtelenné és indokolatlanná teszi.