Nem alakíthat önálló parlamenti frakciót a Demokratikus Koalíció, miután az Alkotmánybíróság (AB) kedden kihirdetett határozatában kimondta: nem alaptörvény-ellenes, ha az Országgyűlés – saját szervezetalakítási szabadságával élve – új képviselőcsoport létrehozását feltételekhez köti. Ennek egyetlen alkotmányos korlátja, hogy a parlamenti választásokon legalább ötszázalékos támogatottságot szerzett pártok számára mindenképpen biztosítani kell a frakció alakításának lehetőségét.

A DK azért fordult az AB-hez, mert a kormánypárti többség 2012 áprilisában úgy módosította a házszabályi rendelkezéseket, hogy frakció alakítására kizárólag az előző választáson országos pártlistát állító és mandátumot szerző képviselők legyenek jogosultak. Ugyanakkor a képviselőcsoport létrehozásához szükséges létszámot tízről tizenkettőre emelték, tehát a DK számára – amelynek csak tíz képviselője van – még egy teljesíthetetlen feltételt szabtak.

Gyurcsányék szerint a módosítások sértik az alaptörvény azon pontjait, amelyek szerint a képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, s „tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint országgyűlési képviselőcsoportot alakíthatnak”. Hangsúlyozzák emellett, hogy nem volt alkotmányos indoka a frakcióalakításhoz szükséges létszám emelésének, ráadásul kellő felkészítési időt sem biztosítottak, mert az új szabályozás – amit napokkal azelőtt fogadtak el, hogy a DK a régi rendelkezések szerint megalakíthatta volna a saját képviselőcsoportját – szinte azonnal hatályba lépett.

Az AB azonban ezeket az érveket nem osztotta, mondván, a frakcióalakítás szabályairól a parlament bizonyos keretek között maga dönthet, így a képviselőcsoport működéséhez szükséges létszámot is meghatározhatja. A testület szerint a Házszabály rapid módosítása a jogállamiság elvét sem sérti, mert a frakcióalakítás nem alkotmányos jog, a változásra pedig a képviselőknek nem kellett felkészülniük, hiszen az semmilyen aktív cselekvést nem kívánt meg tőlük. Egyéb tekintetben pedig a képviselők jogai és kötelezettségei minden tekintetben egyenlők maradtak – szögezi le az AB.

A Pokol Béla által előterjesztett határozatot a testület három párhuzamos indoklás és Lévay Miklós különvéleménye – amelyhez Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter is csatlakozott – mellett fogadta el. Lévay szerint a módosítás tulajdonképpen egyedi ügyben – vagyis a Gyurcsány-frakció sorsáról – döntött „normatív szabályozásba csomagolva”.

Vitatja ugyanakkor azt is, hogy a képviselőcsoportok létéről a parlament a szervezetalakítási szabadsága keretében dönthetne. Álláspontja szerint a szabad mandátum elvéből csak az vezethető le, hogy a képviselők maguk dönthessenek a frakcióalakításról. Szerinte ugyanis „nem a gyűlésnek vannak képviselői, hanem a képviselőknek van gyűlése”.

Korábban kissé másként látták

A bírák nem először szembesültek ilyenféle kérdéssel, mert 1998-ban a MIÉP fordult a testülethez. Miután a párt összesen csak tizennégy mandátumot szerzett az országos listán, nem alakíthatott frakciót, az AB viszont felülírta a Házszabályt.

„A parlamentben képviselt pártoknak egyenjogúaknak kell lenniük és igényük van arra, hogy a pártok sajátos feladataihoz szükséges jogok teljességét élvezhessék” – mondta ki 1998-ban az AB. Igaz, az alaptörvény negyedik módosításának keddi hatálybalépésével ez a határozat is semmis, némi támpontul azért szolgálhat arról, miként vélekedett erről az ügyről az akkor Sólyom László vezette testület.

Figyelemre méltó az is, hogy hangsúlyozták: a „képviselői feladat ellátásához szükséges jogok és szervezeti feltételek tekintetében nem lehet a képviselők között aszerint különbséget tenni, hogy milyen módon nyerték el mandátumukat”. Ebből meg az következnék, hogy nem lehet listás mandátumhoz kötni a frakcióalakítási jogot.

De a bírák a pártszakadásra is gondoltak: „ha a parlamenti ciklus tartama alatt pártok szétválnak, új pártok alakulnak stb., s a képviselők ezeknek (…) a választáskor még nem létező új pártoknak a képviseletét látják el az Országgyűlésben, úgy ezen pártok legitimációja (…) nem közvetlenül a választók akaratából, hanem a képviselők legitimációjából ered”. A mandátum pedig szabad, amitől senkit nem foszthatnak meg azért, ha egy frakcióból kilép vagy másikat alakít.