Diplomatikus pillanatok a Huszár-telepen
A diplomata Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével látogatott el a Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) helyi igazgatóságára, ahol többek között az „ezer roma nő szakképzése” néven ismertté vált projekt zajlik: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) együttműködésében indított, az Európai Unió által finanszírozott program keretében a szociális és gyermekjóléti ellátórendszer számára képeznek szakembereket.
Nyíregyházán a TKKI-ben jelenleg tizenkilencen tanulnak óvodai dajka ismereteket. Látogatása során a nagykövet asszony gratulált a roma asszonyoknak a programban való részvételhez, mondván, ő maga is édesanya, s át tudja érezni, hogy a tanulók később milyen fontos munkát fognak végezni.
Már ha kapnak munkát. Ez ugyanis egyelőre nem biztos. Többen érdeklődésünkre azt mondták: garancia természetesen nincs arra, hogy a három hónapos képzés után állásuk is lesz, de az ORÖ-től ígéretet kaptak rá, hogy minden segítséget megkapnak az elhelyezkedéshez. Azzal kapcsolatos kérdésemre, hogy az „ezer roma nő szakképzésének” keretében miért csak tizenkilencen tanulnak abban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol különösen nehéz a cigányság élete, a TKKI-ben ezt a választ kaptam: a programra összesen száz főt „ütemeztek be”, szeretnének a későbbiekben szociális gondozó és kisgyermek-gondozó képzést is indítani, s reménykednek abban, hogy a tervek megvalósulnak.
A diplomata és a miniszter ezután a többségében romák lakta Huszár-telepre indult, de útközben fölkeresték a város egyik legjobb közoktatási intézményét, a Móricz Zsigmond Általános Iskolát is. E látogatásnak az lehetett a célja, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis meggyőződhessen róla: a szabolcsi megyeszékhelyen az oktatásban nincsen szegregáció, ebben az iskolában ugyanis a roma és nem roma gyerekek egy osztályban tanulnak. Az intézménynek 610 diákja van, a gyerekek hosszú évek óta kimagasló eredményeket érnek el tanulmányi- és sportversenyeken.
A nagykövet ezek után tett egy sétát a helyi cigánytelepen, amely arról kapta a nevét, hogy korábban ezen a területen huszárlaktanya működött. A Huszár-telep éppen a szegregáció miatt híresült el az országban, ugyanis itt éveken át olyan iskola működött, ahol kizárólag cigány gyerekek tanultak. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) 2007-ben beperelte a fenntartó önkormányzatot, és az akkori szocialista városvezetés be is zárta be a telepen működő szegregált cigányiskolát a pervesztéssel járó EU-s forrásmegvonástól való félelmében. A gyerekeket ezek után iskolabusszal szállították más iskolákba. 2010-ben az új fideszes városvezetés átszervezte az iskolahálózatot, s miközben iskolákat vontak össze, a bezárt Huszár-telepit újra megnyitották, s átadták a görög katolikus egyháznak, amely ott általános iskolát indított roma gyerekekkel. A CFCF tehát újra perel, a bírósági szakasz még nem zárult le.
A Huszár-telepen időközben teleprehabilitáció indult európai uniós pénzből: a program révén tavaly december végén 18 család költözhetett be az egyik, teljesen felújított Huszár-telepi házba, az épületet azok a romák újították fel, akik maguk is ezekben a házakban laknak. A beruházás a 410 millió forint összköltségű Bizalom és munka program segítségével valósult meg. E projekt miatt egyes jogvédők fölvetették: itt voltaképpen nem a szegregáció fölszámolása, hanem annak megszilárdítása folyik, s ez aligha volna uniós cél. A Huszár-telepen erre rákérdeztünk Balog Zoltánnál, aki azt válaszolta: ez egy fogós kérdés, hiszen valóban át kell gondolni, mit jelent egy ilyen telep fölújítása. Hozzátette: ez a telep nem a világ végén, hanem a város közepén van, ráadásul megkezdődött az épületek renoválása, ami a lakóknak jobb életkörülményeket biztosít. A miniszter közölte: ha az itt élőknek választani kellene aközött, hogy maradnak-e az uniós pénzből fölújított ingatlanokban, vagy inkább elköltöznének innen, szerinte az emberek kilencven százaléka az előbbit választja. A miniszter azt mondta: az emberek nekik azt mondták, hogy a fölújított házakban jól érzik magukat, s ha így vélekednek, azt komolyan kell venni.
