Akár a devizahitelesek felének is nagyobb lehet az adóssága, mint amennyit az ingatlanuk ér – jelentette ki Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke az m1 Ma reggel című műsorában. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint tavaly nyáron, a 210 forintos svájci frank mellett a devizahitelesek több mint negyede tartozott ebbe a körbe.

Barabás Gyula szerint az úgynevezett „elsétálási jog” – vagyis amikor a tartozás összege meghaladja az ingatlan értékét, arról az adós lemondhat – egyik eleme lehetne annak a meglehetősen igazságtalan helyzet megoldásának, amikor az árfolyamváltozásból adódóan olyan többletterhet kénytelenek elviselni a hitelesek, hogy már nem tudják a megemelkedett törlesztőrészleteket fizetni.

Hangsúlyozta: ezekből a többmilliós végrehajtásokból a családok jelentős része nem fog tudni kitörni, különösen a Fészekrakó-hitelek esetében, ahol az ingatlanok értéke 15-20 százalékkal is csökkent, a nyilvántartott tartozás pedig mintegy hatvan százalékkal növekedett. Nekik a banki tartozásuk mellett egy jelentős adótartozás is felmerül, amikor az állami garanciavállalás be lesz váltva – tette hozzá.

Felhívta a figyelmet arra: ma a pénzintézetek, ha megkérdezik arról, miért nem becsülték meg a kockázatokat, árfolyamokat, azt mondják, múltbeli adatok alapján nem lehet jövőbeli következtetéseket levonni. Viszont amikor az adósok a hitelt felvették, múltbeli árfolyamokat ábrázoló grafikonokat mutattak be a bankok, melyek arról tájékoztatták az ügyfeleket, hogy legfeljebb 10-15 százalékos változás lesz. Amit egy professzionális pénzintézet nem tud előre látni, azt miért kell az adósnak kötelezően magára vállalnia? – tette fel a kérdést.

Ezek a szerződések ellehetetlenültek, ebben az ügyben egy normál, európai megoldást kell találni, nem pedig üldözni az adósokat. Ahol megvan az „elsétálási jog”, ott már a hitelnyújtáskor is tisztában vannak ezzel a felek, a devizahitel-csapdába került ügyfeleknél szerződéskötéskor ez természetesen nem volt meg, így ezt csak visszamenőleges hatállyal lehetne alkalmazni – érvelt a szakember. Megjegyezte: az „elsétálási jog” egyébként már akkor megvalósul, amikor a pénzintézet egy követeléskezelő cégnek eladja a követelést.

Úgy vélte: az államnak sem lesz nagy élmény a devizaadósokat kiengedni a legális foglalkoztatás rendszeréből. Szerinte ugyanis a végrehajtást sokan úgy kerülik el, hogy kijelentkeznek a munkahelyükről, hogy ne tudják a végrehajtási eljárásokat foganatosítani.

Megemlítette: tízmilliós ingatlanokat meg lehetett szerezni árveréseken 4-5 millió forintért. Ebből még a közreműködői díjakat is le kell vonni, vagyis a bankoknak 3-4 millió forint marad.

Papcsák: a hiteleseknek is nagyobb körültekintést kellett volna mutatniuk 

Ugyanebben a műsorban Papcsák Ferenc, a devizaeladósodás okait vizsgáló parlamenti bizottság elnöke arról beszélt: korrekt, tiszta, áttekinthető jelentést tettek le az asztalra. Az elmúlt húsz évben nem volt olyan parlamenti bizottság, amelynek a jelentését mindenki vitára alkalmasnak találta – tette hozzá.

Mint mondta: meghatározták a felelősségi kört. Az ügyben a kormánynak és a hozzá tartozó intézményrendszernek volt a legnagyobb felelőssége, ezt azonban nem ismerték el. Azt állították: nem voltak meg a megfelelő jogosítványaik. Papcsák Ferenc ezzel szemben azt gondolja, kezdeményezhettek volna törvényjavaslatokat az adósok érdekében, csakhogy a kormánynak nem volt érdeke beavatkozni.

Szerinte a hiteleseknek is nagyobb körültekintést kellett volna mutatniuk. Nem hibáztak azonban abban az értelemben, hogy a hitelfelvételkor még volt egy eurócéldátum, így joggal számoltak azzal, hogy a közös valuta bevezetésével megszűnnek a kockázatok.

Arra a kérdésre, mit javasolt a bizottság a hasonló helyzetek elkerülése érdekében, a fideszes politikus azt mondta: tervezik beépíteni a középiskolai tananyagba az alapfokú pénzügyi ismereteket. Fontosnak nevezte, hogy a pénzügyi szolgáltatók, a hitelközvetítő rendszer szabályozását újragondolják, a fogyasztóvédelmet pedig szerinte meg kell erősíteni.