Út a teljes ellehetetlenülésig

A szocialista nagyiparban egykoron foglalkoztatott - alacsony iskolázottságú, alacsonyan kvalifikált munkaerő a rendszerváltás beköszöntésével egycsapásra az utcán találta magát. A hirtelen feleslegessé váló tömeg máig a rendszerváltás sokkjában él. A példa nélkülien tartós, generációkon átnyúló munkanélküliség következtében ma már nem ritka a harmadik, sőt negyedik generációs munkanélküliség sem. A masszív mélyszegénységben élők száma a becslések szerint a népesség hat-hét százalékát érinti. Egynegyedük, a szűk becslések szerint is, roma származású.

Az ország elmaradottabb részein még koncentráltabban jelentkeznek a problémák, így a Csereháton is. A térség leszakadása ráadásul korántsem új keletű, több évszázados folyamat eredménye. Adottságok híján nem sikerült megtalálnia az érvényesüléshez való utat.  Jó termőföld, ásványkincs, koncentrált munkaerő hiánya, valamint a centrumoktól való távolsága mindvégig a fejlődés gátja volt. Mára a térség elmaradottsága elmélyült és állandósult.

Nincs munka, a tömegközlekedés még elemi szinten sem működik, az utak lerobbantak, az infrastruktúra hiányos, intézmények csak hébe-hóba találhatóak. E körülmények teljesen ellehetetlenítik a cserehátiakat, a munkanélküliség itt a legmagasabb az országban. A hagyományosan aprófalvas térség belső részében a kistelepülések egyharmada zsákutcás falu. G Fekete Éva vezetésével végzett felmérés szerint e települések 98 százalékában nincs egészséges ivóvíz, sem csatorna.

Szegregációs örvény

A Csereháton sajátos, kettős folyamat játszódik le. Akinek van módja és lehetősége, élhetőbb településekbe, régiókba menekül, helyükre pedig a végképp talajt vesztett, elszegényedett lakosság érkezik. Így egyre több, a legszegényebbek lakta, elslumosodó terület alakul ki. A gazdaságilag prosperáló területekről folyamatosan kiszoruló cigányság is egyre nagyobb arányban telepedik le e élhetetlen területeken. A mind jobban leszakadó térségekben, mind több elszegényedett cigány telepedik meg. Az ördögi kör beindul, a szegregációs folyamat felgyorsul.

"A Csereháton és az Ormánságban, de az ország északkeleti, keleti és déli peremvidékének aprófalvas területein is – már nemcsak etnikai gettókká váló településrészekről és településekről, hanem gettósodó térségekről beszélhetünk." írja Ladányi János egyik tanulmányában. A folyamat eredményeképp a romák területi szegregációja végérvényesen felgyorsult.

Mindezek következtében a romák az ország  legsötétebb, leglehetetlenebb bugyrain tengetik napjaikat, mind messzebb kerülve az élhetőbb élet esélyeitől és lehetőségeitől. Az egykoron a nehéziparban, építőiparban és a mezőgazdaságban - jellemzően a ranglétra legalján, segédmunkásként – dolgozó vidéki romák a rendszerváltás idején elsőként kerültek az utcára és mára végérvényesen „kizuhantak” a társadalomból.

A csereháti romák helyzete jól példázza e tragikus folyamatot. Mára a gazdaság minden szektorából kiszorultak: a tradicionális kézműves és kisiparos szakmákra már rég nincs szükség, az egykoron ingázóknak ma már nincs hova bejárniuk, ha lenne is hova, a megszűnő járatok híján nincs mivel. A kör itt bezárul.

A mind zártabb etnikai tömbökben élő cigányság gazdasági és szociális ellehetetlenülése végérvényesnek bizonyul. A társadalomtól való teljes elszigeteltség és kirekesztettség közepette szegénységük állandósul és újratermelődik. A felnövekvő nemzedéknek pedig esélye sincs egy jobb, emberibb élethez.

Cigánytelep 1975