A cigányok koszosak, nem szeretnek dolgozni, agresszívek és félelemben tartják környezetüket. Ezek a legelterjedtebb sztereotípiák a többségi társadalomban a romákról - írja elemzése második részében a Sosinet, a Független Médiaközpont/Független Újságírók Alapítványa 2010-ben indított nemzetközi multimédiás gyártási programjának weboldala.

Még nem sikerült kinőni a már jól bevált sztereotip képi látásmódot, amikor a romákról szóló riportok többségében a fotós, vagy az operatőr tudatosan a nyomorjelentésekre – a munka, a lakás, az iskola, és az egészségügy terén elszenvedett halmozott hátrányokra – fókuszál.

A  képi repertoárt a falu vagy város perifériájára száműzött cigánysoron faágakat cipelő emberek és az úttesten gazdátlanul kóborló kutyák teszik még izgalmasabbá. Miközben egy olyan  összeállításban, melyben arról beszélnek a szereplők, hogy a cigánytelepek lakói kifelé igyekeznek a gettóból, szemétdombokon játszadozó koszos gyerekeket látunk. Ezzel a képi ábrázolással sikerül a szerkesztőnek még nagyobb ellenérzést kiváltani – esetleg abból a nézőből is, aki eddig nem gyűlölte a romákat.

Az elemzés szerint az olaszliszkai lincselés jelentette a fordulópontot, akkor tört nyíltan felszínre a cigánygyűlölet. Az eset után megnőtt az olyan bűnügyi riportok száma a hírműsorokban, amikben egyértelműen cigányok voltak, vagy lehettek az elkövetők – azzal a mondanivalóval, hogy képtelenek a többségi társadalom által előírt normarendszernek megfelelően élni.

A romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat bemutatása sem a rokonszenvet ébresztette fel, a nyilvánosságban megfigyelhető hiányosságok és torzítások a legjobb akarat ellenére is alkalmasak voltak arra, hogy megerősítsék a többségi társadalomban régen lerakódott sztereotípiákat és előítéleteket. Ezeket a hiányosságokat a napi rutin, a politikai hozzáállás (jobboldali média) és a cigánykultúra nem ismerete okozhatta - állítja az elemzés. A romák elleni támadásokkal egy időben kőkemény ellenkampányba kezdett a jobboldali média. Kényesen ügyeltek arra, hogy a szavazópolgárok véletlenül se érezhessenek együtt az áldozatok hozzátartozóival.

A teljes írás elolvasható a Sosineten.

Az elemzés első része itt olvasható>>>.