Nincs arra utaló bizonyíték a Belügyminisztérium napokban lezárult belső vizsgálata szerint, hogy intézményes kapcsolat, hivatalos megbízáson alapuló törvényes együttműködés lett volna valaha is Portik Tamás és az Alkotmányvédelmi Hivatal elődszervezete, a Nemzetbiztonsági Hivatal között – tudta meg a Népszabadság.

A tárca névtelenséget kérő illetékesei szerint ugyanakkor számos gyanús jelre bukkantak, amelyeket lehet így is, úgy is értelmezni. Ténykérdés például, hogy a ’90-es évek közepén egy volt nemzetbiztonsági tiszt alapította az Energol Rt.-t, amely később kulcsszerepet játszott az illegális olajügyekben. Kevéssel az után történt a cégalapítás, hogy a tisztet fegyelmivel elbocsátották a Cégtől. Arra azonban a vizsgálat nem tudott egyértelmű választ adni, hogy az ominózus fegyelmi eljárás valódi volt-e, vagy csak színlelt, egy szokványos fedőtörténet kelléke; azaz csak ahhoz kellett, hogy a volt operatív tisztnek legyen mire hivatkozni, honnan vannak a jó rendőrségi, titkosszogálati kapcsolatai, és miért távozott a titkosszolgálattól, miért kezd vállalkozásba.

Sem a belügyi vizsgálat, sem a Portik Tamás ellen folyó nyomozás nem talált választ ugyanakkor arra a kérdésre, hogy a volt NBH-s cégalapító hogy került kapcsolatba a rendőrség által már akkor is jól ismert bűnözőkkel, akik közül többen az Energol megalapítása után röviddel különböző igazgatói posztokat kaptak a cégnél. Arra sincs még válasz, hogy mi lett a sorsa az Energolból kivett profitnak. Egyelőre csak feltételezés, hogy Portik vitte magával, amikor több mint öt évig – állítólag a tengeren túl – bujkált…

A vizsgálat ugyanakkor hasonlóságokat talált az Energol és az Egymásért Egy-másért Alapítvány működésében – fogalmazott egy belügyi illetékes. Mind az alapítvány, mind az Energol működésében fontos szerep jutott bizonyos titkosszolgálati szereplőknek, vezetőknek és beosztott titkosszolgáknak, ugyanakkor egyik esetben sincs nyoma a Nemzetbiztonsági Hivatal iratai között, hogy maga a szolgálat hivatalból, szakmailag indokolt kapcsolatot tartott volna fenn a céggel, illetve az alapítvánnyal.

Ha a vizsgálat csak ennyit állapított meg, akkor lényegében egyetlen lényegi kérdésre sem adott választ. Volt és ma is aktív rendőröktől tudható: a titkosszolgálatok több nyomozásukban kérték „aktivitásuk mérséklését” nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.

A BM illetékesei erre reagálva azt közölték, hogy „ilyen nincs”, azaz, ma már nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva egyetlen bűnözőt sem lehet megmenteni a felelősségre vonástól. Arról nem beszéltek, hogy a vizsgálat során találtak-e olyan dokumentumokat vagy más bizonyítékokat, amelyek megerősítenék számos „nagy halként számon tartott bűnöző” és a titkosszolgálatok múltbeli együttműködését.

De, ha nincs nyoma intézményes együttműködésnek, azaz hivatalból és törvényes indokkal nem tartott kapcsolatot a Nemzetbiztonsági Hivatal a szervezett alvilág egyetlen vezéralakjával sem, akkor miről beszélnek a munkájukban egykor állításuk szerint akadályozott rendőrök, vámnyomozók, és a – szerintük – rendőrségi és alvilági segítséggel félreállított alvilági konkurensek? Két válasz is lehetséges. Az egyik, hogy mind hazudnak, saját egykori sikertelenségüket próbálják leplezni azzal, hogy a bűnözőket védő titkosszolgálatra hárítják a felelősséget a kudarcért. A másik, hogy bizonyos – ma még ismeretlen – titkosszolgálati vezetők és beosztottak hivatalos eljárást színlelve, de valójában öncélúan avatkoztak bele a nyomozásokba. Ez esetben persze vizsgálni kellene, hogy kik avatkoztak bele az ügyekbe, mikor, milyen mértékben is milyen megfontolásból…

Egyelőre nem tudni, érdekel-e bárkit is a fenti kérdésekre a válasz. Hisz a jelek szerint még arra sem kíváncsi senki, hogy miként történhetett meg az, hogy Portik anyósának rendőrségi feljelentése napok alatt Portik kezébe került, miközben ő állítólag külföldön bujkált? Hogyan kaphatott egyetlen nap alatt útlevelet Portik felesége? Ki intézte az okmányt – ennek elvileg nyomának kellene lennie Belügyminisztériumban.

És a kérdések sora még hosszan folytatható lenne….