A nagybereki esetről a Magyar Nemzet számolt be, rámutatva: a vidékfejlesztési miniszter vizsgálata nyomán kiderült, hogy a nyolcezer hektár állami földet évi nyolcvanezer forintért adták bérbe, méghozzá közel száz évre. Ez pedig szerintük kimeríti a hűtlen kezelés fogalmát.

A privatizációs szerződést azonban 1992 áprilisában kötötték meg, az elszámoltatási kormánybiztos pedig rendre arról beszélt korábbi nyilatkozataiban, hogy neki csak az elmúlt nyolc évre, azaz az előző két szocialista kurzus ügyeinek kivizsgálására van mandátuma. Korábban az LMP kérte arra, hogy vizsgálódjon önkormányzati ügyekben is, például a fideszes botrányváros Esztergom gazdálkodása kapcsán, vagy a csődközeli állapotba jutott és hosszú ciklusok óta fideszes kézben lévő Pest megyei önkormányzat ügyeiben, de a kormánybiztos rendre azzal hárított: erre nincs felhatalmazása. Budai a Népszabadságnak adott egyik korábbi interjújában úgy fogalmazott: az elszámoltatásra vonatkozó kormányhatározat egyértelműen kimondja, hogy önkormányzatok tekintetében csak az Állami Számvevőszéknek van jogosultsága ellenőrizni.

„Az elszámoltatásra vonatkozó kormányrendelet meghatározza a mandátumomat, amely a 2002 és 2010 közötti időszakra vonatkozik. Konkrétan leírja, mire szól a mandátumom. Napi harminc-negyven olyan bejelentés van, amit szívesen vizsgálnék, de nem tehetem. Ezeket mind továbbítjuk a megfelelő szerveknek. Ha vizsgálnám ezeket az ügyeket, akkor túlnyúlnék a hatáskörömön. Ha az LMP javaslatára kiterjesztenék a jogosítványokat az önkormányzatokra is, akkor újabb embereket kellene felvenni, hogy ellássuk a feladatot. Akkor meg azért kapnánk, hogy miért veszünk fel újabb harminc embert. Ez a van rajta sapka, nincs rajta sapka tipikus esete” - fogalmazott korábban lapunknak Budai Gyula.

A mostani nagybereki ügyről nyilatkozva a kormánybiztos a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy az ÁVÜ 1992-ben a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság jogutódjaként létrehozott Hubertus Agráripari Rt.-vel kötött szerződést, s a hektáronkénti tíz forintos haszonbérleti díj egyebek mellett a vadászati jogokat is tartalmazta. A szerződések áttekintését követően a kormánybiztosi hivatal megállapította: alapos a gyanúja annak, hogy a szerződésben szereplő feltételek miatt az államot hét-nyolc milliárd forintos kár érte. Emellett a szerződésben több jogszabályellenes kitételt is találtak, ezért a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél a szerződés semmissé nyilvánítását és a terület állami birtokba vételét kezdeményezték.

Budai Gyula most, lapunk azon kérdésére, hogy ha a mandátuma csak a 2002 és 2010 közötti eseményekre vonatkozik, úgy miért vizsgál egy 1992-ben kötött szerződést, azt válaszolta: a természetkárosítás az elmúlt években keletkezett és „a szerződést tényleg akkor kötötték, de 2002-ben meghosszabbították”. Budai hangsúlyozta, hogy a magyar állam „tíz évre visszamenőleg fogja érvényesíteni a jogait, amíg az elévülési határidő megengedi”. A kormánybiztos hozzátette: nemcsak a vagyonvesztés a probléma, hanem a természetkárosítás is, utóbbi pedig az elmúlt évekre volt jellemző. Budai hangsúlyozta, hogy jogi értelemben az utolsó tíz évet lehet vizsgálni büntetőjogi felelősség szempontjából, ezért érvényes a mandátuma erre az ügyre is.