Búcsú Schweitzer Józseftől
Gyakran álltak együtt a nyilvánosság elé, a nyugalmazott országos főrabbi és a bíboros: az Élet Menetén, a Mindentudás Egyetemén vagy az üldözötteket mentő katolikus vértanú, Salkaházi Sára boldoggá avatásának ünnepén.
Kallos Bea / MTI |
Schweitzer József egyszemélyes intézmény volt. Mérhetetlenül nagy tudásával szeretetet hirdetett, és szeretet vette körül. Pár éve, amikor az utcán, a Károly körúton szóbeli atrocitás érte, kivételes pillanatoknak lehettünk tanúi. A jobb- és baloldalt rövid időre egy táborba sodorta a felháborodás. Áder János köztársasági elnök kijelentette, hogy az inzultus a magyarok önbecsülését támadta meg, mások mocskát nekünk kell eltakarítanunk. Az államfő a lakásán is meglátogatta a főrabbit.
„Van olyan rossz dolog is, amiben semmi jó nincs, de ebben tényleg sok a jó. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kifejezte együttérzését. Jóleső érzés, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvalóan nem az én igénytelen személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban” – nyilatkozta akkor Schweitzer József.
Ha kellett, keményen viselkedett. 1999-ben tiltakozásul visszaküldte az Országgyűlés elnökének azt a megszégyenítően kevés 30 ezer forintot, amivel a magyar állam a deportálásban elpusztított zsidók után fizetendő kárpótlást próbálta letudni.
Ha kellett, szolidaritásból mutatott példát. Amikor Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, a bírálóbizottságnak nem tetszett Komoróczy Géza professzor politikai utalásokat tartalmazó laudációja, és – mivel Komoróczy nem volt hajlandó változtatni a szövegen – mást kért fel a méltatás megtartására. A főrabbi viszont azt kérte, hogy ebben az esetben „tekintsenek el” a díj átadásától.
Schweitzer József most örök nyugalomba vonult. A veszteség pótolhatatlan.