Hétfőn tanúként hallgatták ki a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályán Bodoky Tamás újságírót, aki alig egy hete indította útnak a WikiLeaks után MagyarLeaks-nek keresztel leleplező-kiszivárogtató portálját az atlatszo.hu-n. Bodokyra, de még inkább internetes lapjára azért figyelt fel a rendőrség, mert megírta, hogy ismeretlenek meghackelték a Brókernetet, és jelentős mennyiségű file-t töltöttek le, amelyeket különböző, illetéktelen helyekre is eljuttattak.

Bodoky honlapján előre jelezte: nem tesz vallomást, mert álláspontja szerint nem valami terrorista vagy más, kiemelkedő jelentőségű ügyről van szó, amikor a törvény értelmében a hatóságok kötelezhetnék forrása felfedésére. Ez egy hónapokkal korábbi történet, mindeddig a nyilvánosság előtt sikeresen eltitkolt hacker-ügy, amiről joga van tudnia a nyilvánosságnak, főleg a Brókernet ügyfeleinek.

A kihallgatáson megjelent, szó nélkül tudomásul vette (más nem is nagyon tehetett), hogy a nyomozók lefoglalták azt a CD-t, amelyre a meg nem nevezett forrásától kapott file-okat lementette, a forrásának kilétét firtató kérdésekre azonban nem válaszolt.

E sorok írója jó néhány rendőrségi, ügyészségi, bírósági tanúkihallgatáson vett már részt maga is. Valamennyin figyelmeztették a hamis tanúzás következményeire, azaz arra, hogy a legjobb tudása szerint igazat kell mondania, és hamisan nem vádolhat senkit bűncselekmény elkövetésével, nem tehet lényeges körülményre valótlan tartalmú vallomást, illetve nem hallgathat el lényeges körülményeket, mert az hamis tanúzásnak minősül.

Ha azonban mindezek után – mondjuk egy hírforrás kilétét firtató kérdésre – a sajtótörvény azon rendelkezésére hivatkozott, amely kimondta: az újságírónak jogában áll a forrása kilétét titokban tartani, a kihallgatás – legalábbis az adott kérdéskörben – befejeződött.

Az Orbán-kormány parlamenti többsége új törvényt alkotott. A 2010. évi CIV törvény az újságíró forrásának védelmével kapcsolatban egy ponton már úgy rendelkezik, hogy „Bíróság vagy hatóság – a nemzetbiztonság, a közrend védelme vagy bűncselekmény elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében – kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezheti az médiatartalom-szolgáltatót és a vele munkaviszonyban vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyt”. Azt, hogy mi számít kivételesen indokolt esetnek, mindenki csak találgatja. Úgy tűnik, a rendőrség szerint minden ügy, amiben tíz hónap alatt semmiféle kézzelfogható eredményt nem tudtak felmutatni.

Hétfőn Bodokyt is kioktatták a hamis tanúzás büntetőjogi következményeire, majd amikor több kérdés és felelet elhangzása után nem volt hajlandó megnevezni a forrását, „ismételten figyelmeztették, hamis tanúzást követ el az, aki hatóság előtt egy ügy lényeges körülményeiről a valót elhallgatja”. Egy nevének mellőzését kérő rendőrségi tisztviselő szerint ez nem nyílt, és nem is burkolt fenyegetés, csupán figyelmeztetés, ha a tanú megfeledkezett volna a kötelességéről.

Bodoky azonban nem feledkezett meg a kötelességéről, de arról sem, hogy újságíróként védenie kell a forrását. Egy másik rendőrségi illetékes szerint a rendőrséget cseppet sem érdekli, hogy egy újságíró miképpen akar reklámot csinálni magának, a honlapjának, a könyveinek. A rendőrség számára csak az számít, amit az ügyész mond, amivel az ügyész egyetért és elfogad. Lehet panaszt tenni az ügyészségen, majd elbírálják.

„Ez az ügy azonban olyan horderejű, hogy egy újságíró fontoskodása nem akadályozhatja a nyomozást. Nehogy már ne legyen jogunk kihallgatni egy olyan embert, akinél egyedüliként bukkannak fel a cégtől illetéktelenül megszerezett dokumentumok”, fogalmazott egy másik rendőrségi vezető.

Már miért ne lenne joguk? Annak az embernek viszont, aki történetesen újságíró, jogában áll nem beszélni forrásairól.

A Brókernet-ügy ezek szerint „kivételesen indokolt eset”, amiben nincs helye holmi újságírói fontoskodásnak. (Bár akkor miért a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályának extrémizmus elleni alosztálya nyomoz benne, miért nem a Nemzeti Nyomozó Iroda számítógépes bűncselekmények felderítésére specializálódott egysége?)

Két okból is érdekes azonban, hogy ez az ügy „kivételesen indokolt eset” volna, ami okot és jogot ad a rendőrségnek a sajtó jogainak zárójelbe tételére, semmibevételére. Egyfelől, mert a Brókernet szerkesztőségünknek írt levelében egyebek között arról értekezett, hogy „tíz hónappal ez előtt olyan információt kaptak, mely szerint nem kizárható, hogy ismeretlen tettesek kísérletet tettek arra, hogy a cégcsoport szerverein elektronikusan tárolt adatokhoz illetéktelenül hozzáférjenek”. Később azt is írják, azonnal felvették a kapcsolatot a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályával, s értesítették az esetről a pénzügyi felügyeletet, a cégcsoport munkatársait és ügyfeleit.

Hát nem sokat haladt előre a nyomozás, ha még most élet-halál kérdése a Bodokynál lévő dokumentumok lefoglalása, és forrásuk azonosítása…

„Az incidens felderítésére indított nyomozás még nem zárult le. A rendelkezésre álló információk alapján az eddigiekben a támadás ténye sem nyert bizonyítást”, írta a Brókernet. Pontosabban az a valaki, aki a Brókernet emblémájára hajazó grafikai elemmel ellátott címzett és aláíró nélkül levelet hozzám eljuttatta.

Másfelől azért is érdekes ez az ügy, mert a rendőrség nem a Brókernet meghackelése miatt nyomoz, hanem zsarolás és más bűncselekmények gyanújával. Ez pedig legalábbis sejtetni engedi, hogy valaminek mégiscsak történni kellett a Brókernetnél. Valamiféle file-kat mégiscsak megszerzett valaki, de legalábbis behatolt a rendszerbe, amivel később megpróbálta megzsarolni a céget. Ez utóbbi állítások helyességét rendőrségi források is megerősítették.

Bodoky panasszal élt az információforrásának felfedésére kötelező rendőrségi döntés ellen az ügyészségen.