Braham: a nácikat is túllicitálta a magyar fél
A magyar holokauszt-kutatás doyenjének tartott Randolph L. Braham, a New York egyetem emeritus professzora, a Rosenthal holokauszt-kutató intézet igazgatója a Közép-Európai Egyetemen tartott előadást kedd este, Magyaraország: A holokauszt vitatott fejezete címmel.
Braham - aki nem sokkal korábban vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét - kérdésre válaszolva beszélt a múlttal való szembenézés hiányosságairól, illetve a holokauszt relativizálásának, tagadásának jelenségéről. Utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott, a jelenkori magyar politikai vezetők lelkük mélyen bizonyára szégyellik a holokausztot, de nem akarnak egy tömeggyilkossággal csúfított történelmet - innen jön szerinte Horthy Miklós rehabilitálásának igénye is.
Horthy szerepével kapcsolatban a professzor vitathatatlannak mondta, hogy a budapesti zsidók többsége azért menekült meg, mert Horthy 1944. július 7-én leállíttatta a transzportokat. Ettől még tény, hogy a magyar zsidók megjelölése, elkülönítése, gettósítása, majd deportálása a Horthy-korszakban zajlott - hangsúlyozta Randolph L. Braham. Aligha hihető szerinte, hogy Horthy azért késlekedett volna júliusig, mert nem tudta, mi folyik az országban - erre Horthy Ilona emlékiratára utalva tért ki a kutató, mely szerint Horthy azonnal leállította a deportálásokat, ahogy jelentést kapott Auschwitzról. Braham professzor emlékeztetett rá, hogy ekkor - a több hónapja tartó deportálások végére - már javában zajlott a szövetséges invázió Franciaországban, de már Budapestet is támadták a szövetségesek.
Braham előadásában azt a "kirakóst" próbálta összerakni, amivel a népirtás történetének egyik legellentmondásosabb fejezetét jellemezte: a magyarországi zsidóság tömeges megsemmisítését a szövetségesek győzelmének hajnalán - amikor már ismertek voltak Auschwitz titkai Magyarország állami vezetői, és a magyar zsidóság vezetői előtt is.
Mégis asszisztáltak a magyar zsidók meggyilkolásához, márpedig Braham szerint részint azért, mert - noha 1944 tavaszán a szövetségesek már Nyugat-Európa invázióját készítették elő, és még a nácik is belátták ekkora, hogy elveszették a háborút - a nácik és szövetségeseik közül sokan úgy gondolták, legalább a párhuzamos háborút meg kell nyerniük: a zsidóság ellen.
A kirakós megfejtéséhez Braham professzor több támpontot adott; egyfelől megemlítette a magyarországi zsidóság hamis biztonságérzetét - végig abban reménykedtek, hogy megvédi őket a konzervatív arisztokrata kormány, ami egy darabig így is volt. A magyar politikai elit is illúziókat ringatott szerinte, amikor a nácik oldalára állt, megtámadta a Szovjetuniót, majd a nyugatiaknak akarta megadni magát - kiváltva ezzel a náci megszállást. Illúziónak bizonyult továbbá Horthyban bízniuk, hogy a megszállás után meg fogja tudni akadályozni a legrosszabbat - "az a Horthy, aki nemcsak, hogy 300 ezer munkás Németországba deportálásáról kötött titkos paktumot Hitlerrel, de még a zsidókérdés megoldását is a lelkes embereire bízta".
A magyar fél "lelkessége" még a nácikat is meglepte, tette hozzá Braham professzor, felidézve Horthyék és Eichmann tárgyalását, ahol még a nácikat is túllicitálta a magyar fél a "végső megoldás" iránti lelkesedésben, amikor több transzportot ajánlott, mint ahányat Auschwitz egyáltalán "elbírt" volna.
Bőven van tehát mivel szembenéznie Magyarországnak a világhírű kutató szerint - főleg, ha igazi, tisztességes demokráciát akar építeni: demokráciát nem alapozhatunk a hazugság rétegeire - zárta beszédét Randolph L. Braham.
