Demnig, a botlatókövek megálmodója réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját. Az így készült botlatókövet az áldozat utolsó, még szabad akaratából választott lakhelyének bejárata előtt, egy betonhasábra rögzítve a járda betonjába illeszti.

A művész szándéka szerint a kövek nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek felidézésével – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat". Sokak szerint jelképes temetés ez azok számára, akiknek nincs sírja, a botlatókő és a hozzá kapcsolódó betontömb pedig egy sajátos urna, rajta, benne az illető neve, és ezáltal személyes, egyedi emlékezete.

A művész a kőletétel rítusát – amely különösen megterhelő fizikai munkát jelent, a beton kifúrásától a nehéz tömb behelyezésén át a lebetonozásig – nem engedi át másnak. Úgy tartja, hogy ez a verejtékes munka is része művészi alkotásának, az áldozatok előtti tisztelgésnek.

A művész 2015 decemberéig 56 ezer követ rakott le sajátkezűleg Európa 20 országában (2016-ban ez a szám Litvániával és Fehéroroszországgal 22-re bővül.) A botlatókövek, melyek illegális lerakásáért az első alkalmakkor még büntetést kapott Demnig, mára a világ legnagyobb, decentrális emlékművévé váltak.

Idén Magyarországon hat városban összesen 95 botlatókövet tesz le Gunter Demnig civilek és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében.