Az eljárás adatai szerint Weiszenberger 2003-ban kistérségi megbízott volt, és 5 millió forintot kért vállalkozóktól azért, hogy közbenjárjon egy 17 milliós pályázat kedvező elbírálásáért. Ezzel összefüggésben 2,5 milliós kölcsönszerződés készült, amely alapján 2004-ben fizetési felszólítást is küldött Weiszenberger. Egy vállalkozó azonban titokban kép- és hangfelvételt készített, amikor Weiszenberger arról beszélt, hogy ellenszolgáltatásért vissza nem térítendő állami támogatást tud szerezni. Egyes hírek szerint a felvételt a Zuschlag-ügy nyomozása közben, egy házkutatás során találta meg az ügyészség.

A botrány akkor pattant ki, amikor a 2005-ben készült rejtett kamerás felvételt 2007-ben a Hír TV bemutatta. A nyomozás során Weiszenberger beismerte, a büntetőeljárási törvény alapján még megállapodás is született az ügyész és a vádlott között a cselekmény minősítéséről és közösen lemondtak a bírósági tárgyalás megtartásáról, amelyért cserébe Weiszenberger enyhébb büntetésre számíthatott.

Az ügy elsőfokú bírája azonban - aki a Zuschlag-ügyet is tárgyalta első fokon - Weiszenberger ügyében részletes bizonyítási eljárást tartott szükségesnek és elkezdte az ügy tárgyalását. Ezután a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009 februárjában minősített vesztegetés és minősített befolyással való üzérkedés miatt öt év letöltendő szabadságvesztést szabott ki. Ugyanakkor az eljárás során nem sikerült tisztázni, hogy kapott-e valójában pénzt Weiszenberger, illetve, hogy voltak-e egyáltalán minisztériumi kapcsolatai, és ha igen, felhasználta-e azokat korrupciós cselekményei során.

Fellebbezések folytán másod fokon a Szegedi Ítélőtábla elé került az ügy, ahol 2010 márciusában már csupán a minősített befolyással üzérkedést állapították meg és 2 év 6 hónap letöltendőre mérsékelték Weiszenberger büntetését.

Az ügy ismételt fellebbezések nyomán került harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság elé. Csütörtökön a Legfőbb Ügyészség képviselője lényegében az elsőfokú, súlyosabb ítélet jogerőre emelését és a vesztegetés megállapítását kérte azzal, hogy Weiszenberger kistérségi megbízotti mivoltában hivatalos személyként követte el a korrupciós cselekményt. A védő ugyanakkor elsődlegesen a korábbi döntések hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte a Legfelsőbb Bíróságtól. Érvelése szerint az ügy nem kellően felderített, a vádban szereplő pályázat körülményei, az elbírálás módja tisztázatlanok. Az ügyvéd kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott és az ügyészségi nyomozó megállapodása alapján a tárgyalásról lemondás keretében elé került ügyben - a védő szerint - elfogultan járt el.

Másodlagosan a védelem a befolyással üzérkedés alapesetének megállapítását és letöltendő helyett felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság harmadfokú, jogerős ítéletében helybenhagyta a tábla másodfokú döntését, azaz 2,5 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte Weiszenbergert minősített befolyással üzérkedés miatt. A szóbeli indokolás szerint Weiszenberger hivatalos formában a vádbeli pályázati döntéshozatalba nem tudott beavatkozni, nem állapítható meg, hogy a vádlott hivatalos személyként, hivatali működésével összefüggésében követte el a pályázattal kapcsolatos korrupciós cselekményt, így tevékenysége nem minősülhet vesztegetésnek.