Ma Magyarországon egy olyan ódivatú nézet uralkodik, miszerint a nőügyeket egy nőpolitikusra kell bízni, aki majd „dísznőként” jól mutat a sok férfi mellett, és ezzel ki is van pipálva a nőkérdés a politikában – kezdte beszédét Bajnai Gordon, az Együtt-PM vezetője. Szerinte ma ez a gondolkodás van kormányon, ezért nem igaz, hogy Magyarország jobban teljesít, hiszen háttérbe szorítják a nőket. – Az ország jövőjével bánik mostohán az a politika, amelyik így gondolkodik – fogalmazott.

Bajnai Gordon kijelentette: a lejárt szavatosságú „macho” politikában korszakváltásra van szükség, a nők esélyegyenlőségének ügyében nem tesz engedményt az Együtt-PM. Mint mondta: a női kvótára rövid távon szükség van, ennek megfelelően az Együtt-PM jelöltjeinek harmada nő. Leszögezte: nem nőpolitikusokra, hanem politikusnőkre van szükség, akik nem csupán a nők ügyeivel, hanem az ország vezetésével foglalkoznak a különböző területeken.

Szelényi Zsuzsanna, az Együtt-PM jelöltje arra mutatott rá: míg Németországban nemrégiben olyan kormány alakult, amelyben minden harmadik miniszter nő, és Olaszországban a kormány fele nőkből áll, Párizsban pedig a két nagy párt női jelöltet indít a polgármesteri posztért, Magyarországon a Fidesz jelöltjeinek csupán az öt százaléka nő. – A politikában nőkről beszélni nem önmagáért való dolog. Ahol kevés nő van a politikában, ott az összes nő érdeke sérül. Ahol viszont sok nő van a politikában, ott jobb az esélyegyenlőség, erőteljesebb a gazdasági növekedés és nagyobb a nők gyermekvállalási kedve is – hívta fel a figyelmet.

Szelényi Zsuzsanna szerint Magyarországnak régóta komoly tartozásai vannak a nőkkel szemben: kevesebb nő dolgozik, mint férfi, és a nők drámai mértékben alulmaradnak a politikai és a gazdasági döntéshozatalban. Úgy fogalmazott: nem szeretjük a női kvótát, de az egy hatékony módszer a nemek közti esélyegyenlőség segítésére. Ezért az Együtt-PM egy 30 százalékos kvótát szeretne bevezetni, és erről minden képviselőjelölt véleményét meg fogja kérdezni.

Az Együtt-PM női jelöltjei a nők helyzetének javítására vonatkozó terveiket is ismertették. Romhányiné Balogh Edit egy felmérést idézve arról beszélt: a nők többsége elsősorban anyagi okokból dolgozik, az önmegvalósítás legföljebb az értelmiségnél jelenik meg célként. A magyar nők konzervatívak: ha választhatnának a család és a munka között, háromnegyedük a családot választaná, ha pedig anyagilag függetlenek lennének, akkor is csak részmunkaidőben dolgoznának, hogy több időt tudjanak tölteni a családdal. Az Együtt-PM ezért biztosítaná a nők számára a döntés jogát, hogy ha akarnak, legyen lehetőségük dolgozni, részmunkaidőben is.

Egy olyan gazdasági fellendülést szeretnének elérni, amelyben másfél keresetből egy család tisztességesen meg tud élni. A kisgyerekes nők számára részmunkaidőt biztosító munkáltatók terheit csökkentenék, és - mivel a gyermekvállalás miatt sokszor hátrányosan megkülönböztetik a nőket a munkaadók - bevezetnék az anonim munka-erőfelvételt, hogy az álláskereséskor ne derüljön ki a jelentkezőről a neme.

Bakó Krisztina azt mondta: megtartanák, de átalakítanák a családi adókedvezmény rendszerét, hogy a kevésbé jó anyagi körülmények között élők is élhessenek vele. Bevezetnék a bölcsődei utalványt: a gyes összegével megegyező mértékű támogatást a gyermek 18 hónapos korától az állami és a magánbölcsődékben egyaránt föl lehetne használni. A szülői szerepek ellátásának kérdését pedig társadalmi vitára bocsátanák. Skandináv tapasztalatok alapján ugyanis jó hatással van a nemek közti esélyegyenlőségre, ha az apa is otthon marad a gyermekkel: például akkor néhány hónapra, amikor az anya visszatér a munka világába, ezzel is zökkenőmentesebbé téve a munkaerő-piaci reintegrációt.