Nyugdíjas ne utazzon reggel – vagy fizessen
A költségcsökkentés, illetve a működés racionalizálása nem mehet a szolgáltatás minőségének rovására, nem okozhat károkat az utasoknak – hívja fel a figyelmet a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE). A civil szervezet olyan javaslatokat próbált felvetni, amiről eddig nem hallottunk. Ezek egy része azonban jóval túlmutat a városvezetés hatáskörén.
A reggeli csúcsóra kiemelkedően magas forgalmának széthúzásával jelentősen csökkenthető a rendszer üzemeltetéséhez szükséges eszközök száma, ezáltal milliárdok takaríthatók meg – állítja a Veke. Ennek egyik formája lehetne a rugalmas munkakezdés a diákok és a közalkalmazottak esetében. Ehhez a tanítási-munkakezdési időt kellene fél-egy órával későbbre tolni, így kevesebb jármű hosszabb időszakon keresztül csúcsidei üzemen működhetne. Ezenfelül bevezethető lenne az időkorlát, amivel számos nyugat-európai ország él. Ennek értelmében az ingyenes utazási lehetőségek csak csúcsidőn kívül vehetők igénybe. A nyugdíjasbérlet például csak a reggeli csúcsforgalmon kívül lenne érvényes.
Sokat nyerhetne a cég a hálózatracionalizálással is, azaz a kihasználatlanabb járatok felől a zsúfoltabb járatokra, illetve irányokra történő eszközátcsoportosítással. Szombaton és különösen vasárnap hajnalban például az éjszakai üzem zárását egy-két órával későbbre lehetne tenni, a nappali hálózatot ennyivel később elindítani. Hétvégén érdemes kisebb járműegységekkel közlekedni.
A VEKE szerint az időalapú rendszer bevezetésével nem szükséges megvárni a ki tudja mikor megvalósuló elektronikus jegyrendszert. Papíralapú termékekkel is ki lehet alakítani, pl. időkorlátos (csúcsidőszakot kizáró) napijeggyel vagy bérlettel, csoportos jegyfajtákkal. Milliárdos megtakarítást eredményezhetne egy átfogó energiaracionalizálási program is.
A torz szabályozások – beruházás tiltott, felújítás engedélyezett – olyan anomáliákhoz vezetnek, ahol pl. egy busz váltójának felújítása kétszer annyiba kerül, mint egy új. Felül kell vizsgálni a BKV műszaki területének működését és a teljes beszerzési rendszert – állítja a VEKE. A civilek szerint járművet vezetni a régi formaruhában is lehet, addig, amíg a készletek elhasználódnak. Nem kell évente újat csináltatni mindenkinek. Ilyen egyenruhákra ugyanis évente több százmillió forintot költ a BKV.
A közlekedésszervezési és fejlesztési feladatokat a BKV-tól a BKK vette-veszi át. Így az egyébként is óriási Akácfa utcai épülettömb kifejezetten túlméretezett, fenntartása karbantartási és energetikai szempontból kirívóan gazdaságtalan, belső kialakítása is korszerűtlen. A BKV megválhatna ettől, illetve a többi irodaház közül néhánytól.
A VEKE felszámolná a cégautókat is. Sokba kerülnek, ráadásul közösségi közlekedéssel foglalkozó szervezeteknél (BKV-BKK, de MÁV is) nehezen védhető a személyes használatú cégautók ilyen tömegének alkalmazása.
De az államra is osztanának feladatot a civilek. Így például a kedvezményrendszer és a fogyasztói árkiegészítések rendszerének átalakítását. Ez az uniós szabályozás miatt sem halasztható. Azaz a megrendelt szolgáltatásokat finanszírozni kell. Az állam másfél éve adós a törvény elfogadásával, amely az agglomerációs települések bevonásához elengedhetetlenül szükséges. De meg kellene szüntetni a helyi közösségi közlekedés hátrányos megkülönböztetését. A HÉV ugyanis nem kap termelői árkiegészítést, a MÁV-Start igen, holott ugyanazon a területen, ugyanolyan szolgáltatást látnak el. A helyközi bérlet árának 85 százalékát köteles téríteni a munkáltató, a helyi bérletet nem, viszont ha a helyi bérletet cafeteriából veszi meg a dolgozó, azt az állam még meg is adóztatja.
A csereérett járművek üzemeltetése sok esetben gazdaságtalan, illetve egyre inkább műszakilag is megoldhatatlan – jegyzi meg a közlekedési egyesület. Az elkövetkezendő öt-tíz-tizenöt évben le kellene cserélni 700 metró-, illetve HÉV-kocsit, 600 villamoskocsit, 1200 autóbuszt, 150 trolibuszt, valamint a földalatti és a fogaskerekű összes kocsiját. A csere olyan hatalmas összegbe kerül, hogy azt szimplán beszerzésként semmiképpen, csak egy nagyszabású gazdaságfejlesztési, gazdaságélénkítő csomag részeként lehet elképzelni. Mivel állami és önkormányzati forrás nincs, az uniós forráslehetőségek szűkösek, a klasszikus hitelezés pedig drága, így a VEKE szerint egyetlen megoldás marad, a gyártókra alapozott program. Ebbe a finanszírozásba lehet becsatornázni a munkahelyteremtő és -megtartó állami támogatásokat, az uniós, EIB, EBRD forráslehetőségeket is. A gyártókat le lehet telepíteni az országban, vagy technológiájukat hazai cégek tudják megszerezni.
