Az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11. utáni "WTC-rendszer" valós kihívásainak leírása politikailag inkorrekt következtetésekre vezet, ezért politikailag nehezen vállalható, "félünk kimondani". Nem véletlen szerinte a szélsőjobboldal térnyerése Európában: ők az egyetlen erő, amely ki meri mondani, milyen kihívások előtt állunk.

További probléma, hogy EU-szerte csökkennek a katonai kiadások, ezek a válság után sem fognak növekedni, de a csökkenés sem a válsággal kezdődött, azt csak ürügyként használták fel, ahogy sok minden másra is.

A biztonságpolitikai kihívásokra a nemzetközi jog sem ad támpontot, ami jobb esetben a hidegháborúban keletkezett, rosszabb esetben még korábban, ráadásul államokra vonatkozik, miközben a mai problémák többnyire nem az államhatárokkal függenek össze. Gyarmati szerint jelenleg a jogszerű és a szükséges cselekvés nem esik egybe, bár erre már volt példa a történelemben – például 1981-ben, amikor izraeli gépek bombáztak iráni atomlétesítményeket, ami minden létező nemzetközi jogi szabálynak ellentmondott, vagy 1991-ben a sivatagi vihar idején. A második iraki háborút is ide sorolta, a "műfelháborodást", mondván ugyanazok ellenezték, akik boldogan részt vettek a szerbiai-koszovói beavatkozásban, holott az is ugyanolyan jogszerűtlen volt. Gyarmati következtetése szerint nem léteznek megfelelő jogi alapok a kihívások megválaszolására, a közvélekedés az ENSZ Biztonsági Tanácsát tekinti egyetlen jogforrásnak, ahol öt ország dönt a világ kérdéseiről, amiből legalább kettő diktatúra, ráadásul az alapján kerülhettek be a BT-be, hogy a második világháborúból győztesen kerültek ki. A többi nemzetközi szervezet (NATO, EU, EBESZ) a világszervezethez hasonlóan válságban van, jobb esetben az öt évvel korábbi problémákra tudnak választ adni.

Még több van Damme-ot

Gyarmati pesszimizmusát csak fokozza, hogy a mai világban szuperkatonákra volna már szükség, "Van Damme-okra", akik egyszerre fekete öves dzsúdóbajnokok, és közben minidrónokat is kell tudniuk irányítani számítógépről, ha ugyanis nincsenek mindenre felkészülve, holtbiztos, hogy arra a képességükre lesz szükség, amivel nem rendelkeznek. "Szun Tzu-nak igaza volt, a tervezés nagyon fontos, de az biztos, hogy az a szcenárió, amire készülünk, nem fog megtörténni". Arról nem beszélve, hogy valójában nem is ismerjük az összes lehetséges szcenáriót.

Bástya elvtárs szart ér?

A problémák között említette még a hírszerzés alacsony hatékonyságát, valamint azt, hogy a politikusoknak fogalmuk sincs, hogyan kell értékelni a hírszerzési információkat. A titkosszolgálati munka pedig számos érdeket sért: a pénzügyi mozgások figyelemmel kísérését a nemzetközi vállalatok nagyon nem szeretik, a telefonok lehallgatását, az e-mailek elolvasását pedig a társadalom nem szívleli – pedig ez ma már elengedhetetlen része "a biztonság megteremtésének", még ha Magyarországon státusszimbólummá is vált, hogy akinek nem hallgatják le a telefonját, már Bástya elvtársnak érzi magát (akit ugyebár már meg sem akarnak gyilkolni – a szerk.). Gyarmati diplomatikus megfogalmazása szerint a szabadság és a biztonság háborújában nem a szabadság áll nyerésre.

Korunk barbárjai?

A nagykövet az ókori Rómához hasonlította a mai globális biztonságpolitikai helyzetet: azt hisszük, hogy minden rendben van, élvezzük a bort, a szexet, a filozófiát és az ételeket, aztán összeomlottunk, mert közben elfoglaltak a barbárok. Gyarmati nem hagyott sok kétséget, hogy kiket tart a mai barbároknak: "nem lehet néven nevezni őket, mert liberális barátaink megharagudnának érte, ha kimondanánk, hogy kínaiak, muzulmánok. Nem tudunk mit kezdeni velük, amit pedig tudunk kezdeni, azt lecsinálják magasról".

Pala, a jó hír

Vannak jó hírek is, de azokkal sem tudunk mit kezdeni – mondta a pillanatnyi optimizmus lehetőségét rögtön le is rombolva –, ez pedig a palaolaj és a palagáz. Ennek jelentőségét nem lehet eltúlozni: megállítja az Egyesült Államok hanyatlását, visszarakja az USA-t a világ vezető hatalmává, megállíthatja a globális felmelegedést. Egyedül Utah államban nagyobb készlet van a világ egész olajkészleténél. Lengyelország palagázkészlete pedig 120 évre fedezheti az ország energiaszükségleteit, de Makó alatt is "biztos van valami". Ezeknek a fejleményeknek az elsődleges áldozata Oroszország, Putyin még nem vette észre ezt, de ha a hordónkénti olajár 100 dollár alá esik – márpedig alá esett –, akkor az orosz költségvetés (ami az olajbevételek miatt pluszos jó ideje – a szerk.), összeomlik. Gyarmati szerint 180 dolláros árral lehet kalkulálni a következő öt évben. Ráadásul olcsó gázt tudunk importálni Oroszországtól függetlenül, sőt, orosz gázt adtunk el Ukrajnának, ami miatt a Gazprom fölrobbant a dühtől, mivel nagyon megrendült a monopolhelyzete – megy is lefelé a gáz ára.

Moszkvának annyi

Mindebből az következik, hogy Moszkva zsarolóképessége öt éven belül nullára csökkenhet, sőt mi – Kelet-Európa – fogjuk tudni zsarolni őket, ha a palagáztermelés így alakul tovább. A második áldozat a Közel-Kelet lesz: most azért nem favorizálja a nyugat az iráni atomlétesítmények elleni csapást, mert akkor Irán lezárhatja a Hormuz-szorost, amely esetben a világ olajszükségletének negyede bent reked. Gyarmati szerint Irán ezt nem fogja megtenni, mert "belefullad a saját olajába", ráadásul ez a utahi tengerjárókat sem fogja különösebben érdekelni... A kockázat tehát abban áll, hogy az USA elveszítheti érdeklődését a térség iránt, hacsak addig fel nem robban a Közel-Kelet, ami most is egy "nukleáris hordónak néz ki".

Meg a terroristák

Kitért még a terrorista veszélyekre is, nem igaz, mondta, hogy Magyarországon nem lenne terrorveszély, minél kevésbé készülünk rá, annál magasabb a veszély, hiszen a terroristák hajlamosak puha célpontokat preferálni a keményekkel szemben. A terrorizmussal kapcsolatban pedig nem az a fő kérdés, hogy nukleáris fegyverhez jutnak-e, inkább a biológiai fegyverektől kell tartani – egy korábbi elemzés alapján arra figyelmeztetett, hogy 200-300 öngyilkos terrorista fél év alatt 300 millió embert képes megölni a feketehimlő-vírus elterjesztésével a világon. Ehhez képest az atombomba egy kis probléma".

Húzzunk papírzacskót?

Összegezve, Gyarmati István szerint meg kell békélnünk a gondolattal, hogy ezeket a problémákat nem tudjuk megoldani. Ahogy a bioterrorizmus ellen sincs százszázalékos védelem, úgy a többire sincs: ezzel együtt kell élnünk. A mai helyzet nagyon hasonlít a középkori vallásháborúkra – márpedig azok nem nagyon tudnak kompromisszummal, békével befejeződni. "Ma a középkori vallásháborúkat vívhatjuk meg a 21. század fegyvereivel, ennek veszélyeibe pedig bele sem szabad gondolni". Következésképp, a lehető legtöbb szcenárióra fel kell készülni, és megalkotni azokat a procedúrákat, amelyek segítségével gyorsan és hatékonyan tudunk reagálni, ahelyett, hogy azon filóznánk, hogy melyik szervezet lépjen közben, és ki villogjon a televízióban". Gyarmati annyiban nyugtatta meg közönségét, hogy még nincs minden veszve – van még nagyjából kétszáz évünk.