Két rendőrtiszt, F. Károly és Sz. Zsolt az ügyészség vádirata szerint 23 rendbeli hivatali visszaélést követtek el azzal, hogy 2004-ben és 2005-ben egyes szabálysértőkkel szemben nem tettek feljelentést. Valójában több száz ügyről van szó, a tárgyaláson ugyanis kiderült, bevett gyakorlat volt a BRFK illetékes osztályán, hogy bizonyos esetekben az elkövetőket számukra kedvezőbb elbánásban részesítették.

Lapid Lajos, aki a kérdéses időszakban Budapest főkapitányának bűnügyi helyettese volt, a bíróság előtt felolvasott vallomásában (amelyet még a nyomozás alatt tett) azt mondta: „a polgárbarát rendőrség jegyében” bizonyos ügyeket feljelentés nélkül megszüntettek. Olyan eseteket például, amikor a jogosítvány esetleges elvételével a munkavégzésben akadályozták volna az elkövetőt. A tárgyaláson azonban az derült ki, hogy más szempontok alapján is szelektáltak. Felsőbb utasításra bizonyos hírességek ügyét is lenyelték. A rendőrtisztek szerint így szüntették meg az MSZP akkori parlamenti frakcióvezetőjének, Lendvai Ildikónak az ügyét, Demszky Gábor korábbi budapesti főpolgármester és egyik rokona ellen sem indult eljárást, mint ahogy Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő és Juszt László, az ATV műsorvezetője ellen sem. Ha ez a névsor a nyilvános tárgyaláson nem hangzott volna el, a bíróság talán már ki is hirdette volna az új első fokú ítéletet.

Egyszer már első fokon felmentették a két vádlottat, ám a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla új eljárást rendelt el. Már ez is a végéhez közeledett, amikor a vádlottak védekezésüket alátámasztandó – sok esetben felsőbb utasításra cselekedtek, s ők meg voltak győződve arról, hogy bizonyos esetekben jogukban áll eltekintetni a szabálysértők feljelentésétől – előhúztak néhány korabeli rendőrségi határozatot.

Nos, Juszt László átadta szerkesztőségünknek az „ő ügyében keletkezett iratot”, azzal a megjegyzéssel, hogy 21 éve nincs autó a nevén. Cége autóival közlekedik, s ha vállalkozása címére szabálysértési bírságról szóló határozat érkezik, munkatársai azonnal átutalják az előírt összeget.

A „Juszt ügyében” keletkezett határozatra valaki kézzel azt írta, „Gergényi úr kérésére”, mintegy bizonyítandó, hogy Juszt az akkori budapesti főkapitánnyal, Gergényi Péterrel intéztette el, hogy ne kelljen szabálysértési bírságot fizetnie. Juszt azonban tagadja, hogy ilyen kéréssel megkereste volna a tábornokot. Nem is tehette, a kérdéses határozatot ugyanis soha nem kapta, nem is kaphatta meg.

A határozat – első ránézésre – szabályos. De csak első ránézésre. A szabályos rendőrségi fejléc és az iktatószám után olvasható a határozat érintettjének a neve, majd két üres sor. Juszt születési hely és ideje, édesanyja neve nem szerepel a határozaton, lakcímeként pedig egy nem létező utca nem létező házszáma olvasható. A Holdvirág utcában aligha vehette át Juszt a határozatot, márpedig akkor módja és oka sem volt Gergényi közbenjárását kérni. A többi, „felsőbb utasításra” eltusolt ügyben is komoly kétségek merültek fel. Deutsch Tamás autója állami tulajdonban volt, a bírságot megállapító határozatot így bizonyosan nem neki postázták. Lendvai Ildikó pedig húsz éve nem vezet.

Juszt feljelenti a nyilvánvalóan hamis iratot felhasználó rendőröket és magyarázatot kér – mint mondta – „jobb híján” a rendőrség mai vezetésétől: miképpen keletkezhettek ilyen, nyilvánvalóan hamis rendőrségi határozatok. Az őt érintő irat a rajta olvasható dátum szerint 2004-ben íródott, azaz, ha valódi lenne és szabályosan irattárazzák, már két éve le kellett volna selejtezni. Hogy került akkor a két vádlotthoz? Mikor íródott? És mit reméltek a megvádolt rendőrök a nyilvánvalóan hamis (de minimum, több mint gyanús) iratoktól? Hogy mindent megúsznak, ha bizonyítják, feletteseik utasítására követtek el törvényértést?

A kérdések még hosszan sorolhatók. A rendőrség egyelőre nem kíván reagálni az ügyre. Azt mondják, őket sem a bíróság, sem az ügyészség nem szólította még meg, csak a sajtóból értesültek a többségében már nyugdíjazott rendőri vezetőket érintő vádakról és a bizonytalan eredetű határozatok bírósági felbukkanásáról. Azt azonban elismerik, a rendőrség egészének szavahihetőségét, hitelességét kérdőjelezi meg, ha kiderül, bírósági eljárásban hamis rendőrségi határozatokkal próbálták (próbálják) rendőrök igazolni állításaikat.

Az ügy jelen állása szerint a bírónak van módja nyomozást elrendelni az iratok hitelességének tisztázására, de az első fokú ítélet kihirdetése után az ügyész is megteheti ugyanezt.