Bizalmi deficit a választások előtt?
Ha van olyan területe a magyar bürokráciának, ami az elmúlt évtizedekben kitűnően működött, az a választások lebonyolítása volt – állítja László Róbert, a Political Capital választási szakértője a Hír24 választási oldalán megjelent elemzésében. Elvétve tudni csak olyan esetről, hogy valakit indokolatlanul ne engedtek volna szavazni, olyanról pedig egyáltalán nem, hogy a választások eredményét okkal kérdőjelezték volna meg. A 2010-es sorbaállások jelentették az egyetlen súlyos malőrt, amit egy jó szándékú, de átgondolatlan törvénymódosítás okozott.
A 2014-es választási eljárási folyamatnak még csak az elején vagyunk, a sorozatos hibák mégis a legfontosabb tőkét, a bizalmat sodorták veszélybe – figyelmeztet a szakértő. Kezdődött a külföldön élő magyarok félretájékoztatásával: Amerikában a választásra rossz időpontot, Angliában hibás címet adtak meg az ott élő magyaroknak.
Felmerült az is, hogy míg a frissen állampolgárságot és választójogot nyert külhoni magyarok esetében zökkenőmentesen zajlik az internetes regisztráció, a külképviseleten szavazókkal szándékosan packázik az iroda. Bár rengeteg egyedi esetre derült fény, amely ezt a véleményt látszik alátámasztani, mégsem elsősorban a jogalkalmazó NVI, hanem a törvényhozó kétharmad hibáztatható azért, hogy a második utónév elhagyását vagy az ékezethibát csak a levélben szavazóknak nézi el a jogszabály, a külképviseleti névjegyzékre feliratkozóktól viszont indokolatlan precizitást várnak el. A doktori cím születési névnél való feltüntetésének kötelezettsége viszont nem következik a törvény betűjéből; ez már okkal kelti a választópolgárban a kekeckedés gyanúját.
Érthető az is, hogy „szívbajt kaptak” az érintettek, amikor kiderült: az Összefogásban részes szervezetek néhány jelöltjének ajánlóívén a pártok sorrendjét felcserélték – írja a szakértő. Ragaszkodtak tehát ahhoz, hogy a kívánságuknak megfelelően szerepeljenek egymás után a nyomtatványokon az egyes pártok.
A törvényből ugyan nem következik, hogy a közös jelöltek sorrendjének bármilyen relevanciája volna, de az elmúlt hetek tapasztalatai alapján aligha építhettek a jóhiszemű elbírálásra – állítja László Róbert. Vagyis: a jelölt nyilvántartásba vételét erre hivatkozással akár meg is tagadhatná az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság.
Ráadásul az NVI elnökének keddi sajtótájékoztatóján kiderült: Monoron olyan ajánlóívet adtak ki, amelyen az Összefogás öt pártja közül csak az MSZP-t tüntették fel, Szegeden, Győrött, Bicskén, Dunaújvárosban, Pakson és a budapesti XIII. kerületben pedig a KDNP-t felejtették le a Fidesz mellől.
Pálffy Ilona hétfőn az ATV-ben még csak egy ilyen esetről beszélt, de elismerte, hogy ez hiba volt. Később azonban egy rendkívül súlyos félmondat is elhangzott a részéről: „egyszerűen már nem bízom az egyes munkatársakban" – mondta. Ez a kijelentés, illetve az NVI hétfői közleménye számos válságjelre utal – állítja a választási szakértő.
Ha az NVI vezetőjének sincs bizalma „egyes munkatársakban", akkor hogyan legyen a választópolgárnak? – kérdezi László Róbert. Ettől a pillanattól kezdve szerinte minden választó, jelölt és párt az összes választási szervre gyanakodva tekinthet, hogy vajon egy kompetens szervezettel van dolga, vagy egy olyannal, amelyben már az NVI-elnök sem bízik.
A vadonatúj választási környezet nyilvánvalóan számos kihívást támaszt a szavazást lebonyolító szervekkel szemben. Ezt tetézi majd, hogy az európai parlamenti választási eljárást másfél hónapnyi csúszással, de párhuzamosan kell lebonyolítania az eleve leterhelt apparátusnak. Senki nem várhatta el, hogy ne forduljanak elő kisebb-nagyobb fennakadások, de a jelöltállítási időszak megkezdéséig lezajlott hibasorozat, illetve az NVI reakciói mégis súlyos bizalmi problémákat vetettek fel – állítja László Róbert.
Így szerinte csak remélni lehet, hogy nem veszett el végleg a polgárok választás tisztaságába vetett hite. A szakértő emlékeztet rá, hogy 2002-ben csak a szoros végeredmény miatt érte politikai támadás a választási szerveket, de a hídfoglalásba torkolló hisztéria során sem merült fel komolyan a választási csalás gyanú. Szerinte nem volna szerencsés megtapasztalni, milyen az, amikor súlyos eljárási hibák adnak alapot a csalás feltételezésére.
