Mindent összefoglalva kissé elsietett[nek] látom az értekezést, éppen ezért hiányosnak” – írta 1991. április 10-én a Semjén Zsolt által beadott disszertációról a másodbíráló, Csanád Béla a HVG Online-on megjelent cikk szerint. A másik bíráló, Lenhardt Vilmos professzor is kritikus volt, ennek ellenére mindketten továbbengedték szóbeli védésre a munkát.

Mint arról vasárnap a Hvg.hu beszámolt, Semjén Zsolt a 20. századi ezoterikus mozgalomról, a New Age-ről írt dolgozatának jelentős része – a Hvg.hu számításai szerint közel 40 százaléka – más munkák átvétele, átfogalmazása, illetve fordítása. Semjén főleg Helmuth von Glasenapp Az öt világvallás című, magyarul is olvasható munkájából merített, illetve a Der Traum vom „New Age” [A „New Age” álma] című cikksorozatból, illetve a The Encyclopedia of the Occult [Az okkultizmus enciklopédiája] című könyvből is vett át részeket.

„A mű összeállítása és a hivatkozások dr. Lenhardt Vilmos teológiaprofesszor szándéka szerint és iránymutatásával készültek, és többéves munka van benne” – reagált vasárnap a Miniszterelnökség a Hvg.hu cikkére. Semjén Zsolt a Blikknek reagálva azt mondta, maga a feltételezés is meghökkentő, mert „professzoraimmal többéves kutatómunka előzte meg a doktori dolgozatom megírását, még ha idéztünk is más munkákból, azokra a dolgozat végén természetesen hivatkoztunk".

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem könyvtárában fellelhető disszertációhoz mellékelt bírálata szerint Lenhardt Vilmos professzor sem volt mindenben elégedett a doktorival. Azt a fejezetet kritizálta – a HVG cikke szerint –, nevezte „túlságosan elnagyoltnak és nehezen áttekinthetőnek”, amely merített Glasenapp művéből. „A vallási irányzat a New Age-en belül szintén megtalálható, főleg szinkretista formában: hinduista, buddhista és kínai univerzalizmus keveredik ebben” – emelte ki az említett fejezetet Lenhardt a bírálatában. A professzor ugyanakkor azt írta: „a nagy vallási irányzatoknak hatalmas a könyvészeti anyaga”, „talán” ezért is „elnagyolt és nehezen áttekinthető” szerinte a disszertáció ezen része. Nemcsak Lenhardt, hanem Csanád Béla is kritizálta ezt a részt. Csanád jelezte: „többet várt volna a szerző ígérete szerint a harmadik részben kifejtendő témáról” és „az evangelizációs és pasztorációs alapelvekről, teendőkről”. A bíráló által említett harmadik fejezet tartalmazza a New Age fajtáit, irányzatait, így a hinduizmus, a buddhizmus, illetve a kínai univerzalizmus és a mozgalom kapcsolatának bemutatását.

A két bíráló közül Csanád Béla volt a kritikusabb: egyoldalas bírálatának nagy része a hiányosságokat sorolja, ám a végén megjegyzi: „Mivel azonban a leírtak szorgalmas munkáról tanúskodnak és mivel dicsérendő a modern témaválasztás, valamint az értekezés információs része, a dolgozatot a szóbeli védés alapjául elfogadom”. Lenhardt professzor viszont méltatta a témaválasztást, felhíva arra is a figyelmet, hogy ezeket az eszméket, ezt az ideológiát sokszor „a rock-együttesek” terjesztik. Szerinte Semjén „jól észreveszi a New Age jelenség lényegi elemeit és ezek történeti teológiai előzményeit. Így rámutat helyesen az amerikai és a nyugat-európai ifjúság 60-as években bekövetkezett kiábrándultságára a fogyasztói társadalom sivárságából”.