Kedden az esti órákban az MTI-hez eljuttatott közleményben a szakállamtitkárság azt írta: a tavaly júliusban hatályba lépett, az analóg inzulinok társadalombiztosítási támogatásának változásait tartalmazó rendelet célja az, hogy minél több beteg esetében legyen biztosítható a megfelelő átlagos vércukorszintet biztosító célérték. A szabályozás biztosítja, hogy minden, a cukorbetegség szakmai szabályai szerint indokolt esetben a páciens lépcsőzetesen, kiemelt, 100 százalékos támogatással jusson hozzá az analóginzulin-készítményekhez.

Tegnap arról számoltunk be, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint az új szabály miatt az analóg inzulint használók húsz százaléka kényszerült terápiaváltásra. Ők vagy drágábban kapják ugyanazt a gyógyszert, vagy visszatérhettek az ugyancsak 100 százalékban támogatott régi, de kevésbé komfortos úgynevezett humán inzulinhoz. Aki továbbra is az analóg készítményt akarja használni, többet kell fizetnie. Már nem a 300 forintos dobozdíjat, hanem a gyógyszerár felét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintetteknek havonta 16-17 ezer forinttal nő a gyógyszerköltségük. 

Az analóg inzulinok alkalmazása egy év után akkor folytatható kiemelt támogatással, ha a beteg esetében a megfelelő szénhidrátanyagcsere-háztartás célértéke a szakorvosi javaslat kiállítását megelőző fél éven belül, két mérés alapján fenntartható volt. Ha azonban valakinél az analóginzulin-készítményekkel "nincs terápiás előrelépés", az a továbbiakban teljes támogatással a humáninzulin-készítményeket kaphatja meg.

Csakhogy a kívánatos vércukorérték eléréséhez nem feltétlen elegendő a fegyelmezettség. Köztudomású, hogy egészségesen étkezni jóval többe kerül, ezért különösen a szegényebbeket sújtja a rendelkezés. Emiatt a TASZ az ombudsman és az Alkotmánybíróság segítségét is kérte a betegek védelmében. 

Az államtitkárság tegnapi közleményében állítja: a drágább analóginzulin-készítmények és az úgynevezett humáninzulinok között számos vizsgálat alapján terápiás eredményességben "szignifikáns különbség nincs". Kiemelték továbbá, hogy a szabályozás figyelembe veszi az orvosszakmailag indokolt egyedi eseteket, például a gyermekek kezelését vagy a súlyos hipoglikémiát, azaz az alacsony vércukorszintet is.

Kitértek továbbá arra, hogy mivel a módosítással a korábbi egy év helyett csak fél évig érvényes a szakorvosi javaslat, így a betegek szorosabb szakorvosi kontroll alatt vannak, és ezáltal jobban biztosítható, hogy a kezelésük megfelelő legyen.

Az államtitkárság a szakma előzetes jelzése alapján azt írta, hogy a szabályozás bevezetése előtt az analóg inzulinra beállított betegek csaknem fele nem érte el a szakmailag megkívánt célértéket. Most viszont az első féléves adatok azt mutatják, hogy az érintett betegek húsz százalékánál nem sikerült a célértéket elérni, a többi betegnél a kezelési eredmények javultak, így ők továbbra is kapják az analóg inzulint. 

Ez alapján előrelépésnek tekintik, hogy "a betegek jelentős részénél az együttműködésüknek köszönhetően kontrolláltabbá vált a cukorbetegség". Remélik továbbá, hogy a jelenleg humán inzulinos kezelésben részesülők esetében is hasonló előrelépés lesz. Egyéves kezelési ciklust követően ugyanis a finanszírozó ismét biztosítja kiemelt támogatással az analóg inzulinos kezelést - tették hozzá.

Barkai László, a Magyar Diabetes Társaság elnöke kedden az MTI-nek kifejtette: a kezelés eredményességét nagyban befolyásolja, hogy a beteg mennyire működik együtt, mennyire fogadja meg az orvos utasításait. Véleménye szerint így az, hogy végül az analóg inzulint használó betegek mindössze húsz százalékának kellett váltania, annak köszönhető, hogy a szabályozás szigorítása miatt jobban odafigyeltek a kezelésükre, betartották az utasításokat, többet jártak felülvizsgálatra.