Vallomást nem tett, kérdésekre nem kívánt válaszolni, csupán egy szóbeli nyilatkozatot tett csütörtökön az ellene és 13 társa ellen folyó büntetőperben Bene László volt országos rendőrfőkapitány, akit elöljárói gondoskodás, illetve elöljárói intézkedés elmulasztása katonai bűncselekménnyel vádol az ügyészség.

Bene elmondta, hogy a 2006. szeptemberi tévéostrom idején hivatalos úton külföldön volt, de a hírek hallatán azonnal hazatért. Itthon jelentésekből és parancsnokai beszámolóiból tájékozódott, majd meghozta azokat a döntéseket, amelyek hatására október 23-ára, de főleg 2007. március 15-ére a rendőrség már a sajtó, a közvélemény, sőt az akkori ellenzék magas rangú vezetőinek elismerését kiváltva kezelte a demonstrációkat.

Bene külön is kitért a rendőrségi azonosítókra, hogy tudniillik a tömegoszlatásban részt vevő rendőrök nem viselték azonosító jelvényüket és számukat. Azt mondta, ez egy a '90-es évek közepe óta fennállt rossz jogértelmezésen alapuló gyakorlat következménye volt, amit korábban senki nem kifogásolt. Miután kifogásolták, haladéktalanul intézkedtek – éppen a harmadrendű vádlott, Dobozi József ötlete nyomán rendezték a kérdést.

Lehet, hogy bizonyos döntéseket másképp is meghozhattam volna, de bűncselekményt nem követtem el – szögezte le nyilatkozata alatt többször is Bene.

Nem váltják le a legjobb embert

Gergényi Péter, volt budapesti rendőrfőkapitány sem kívánt vallomást tenni, sem kérdésekre válaszolni. A tábornokot a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatban elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolja az ügyészség. Benéhez hasonlóan ő is csak egy rövid nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette: a vádiratban terhére rótt bűncselekményt nem követte el, majd később egyenesen megalapozatlannak nevezte a vádat.

Nyilatkozata elején Gergényi szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint korábban Bene. Ami 2006 őszén történt, arra évtizedek óta nem volt példa Magyarországon. A rendőrség költségvetési okokból sem technikailag, sem kiképzettség terén nem volt felkészülve ilyen nagy, agresszív tömeg kezelésére.

A rendőrség választási gyűlés biztosítására készült, bár Gergényi arra nem emlékezett, hogy ki minősítette azzá a Kossuth téri megmozdulást, a titkosszolgálatoktól "nulla információt" kaptak a tömeg irányítóinak szándékait illetően. Ezt Gergényi szerint az is bizonyítja,hogy Bene közvetlenül a zavargások kirobbanása előtt külföldre utazott. "Ha a legcsekélyebb jele lett volna annak, hogy mi készül, nem utazott volna el a főkapitány", fogalmazott Gergényi.

Budapest volt főkapitánya azzal kapcsolatban, hogy miért nem váltotta le az MTV székházát megvédeni képtelen parancsnokot, azt mondta: mert ő volt a legjobb szakember, amit az is bizonyít, hogy az őt követő új vezetés is őt bízta meg a hasonló rendezvények biztosításával, magasabb beosztásba is helyezték, majd ugyanez történt vele a kormányváltás után is. Egyébként az ottani események idején a parancsnokcserére lehetőség sem lett volna.

A rendőrverőktől nincs bocsánatkérés

Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat volt parancsnoka sem kívánt vallomást tenni a bíróság előtt, és csak egy rövid írásos nyilatkozatban egészítette ki az ügyészségen tett vallomását, amit felolvasott, majd írásban is átadott a bírónak. Nyilatkozatában a tábornok jószerivel csak arról beszélt, hogy a Rebisz 3000 emberével önálló intézkedésre nem volt jogosult.

Dobozi (még az ügyészségen tett) vallomásából az derül ki, hogy neki hivatalból senki nem szólt a tévé ostromáról. "Bencze József pénzügyőr tábornok hívott fel, hogy ott vagyunk-e az MTV előtt, mert verik a rendőröket. Én előtte barkácsoltam a pincében, majd lepihentem, de Bencze tábornok hívására azonnal elindultam a szolgálati helyemre" – idézte fel a történteket Dobozi.

A 2006-os őszi események idején a BRFK kért bevetési egységeket a Rebisztől, de arról, hogy az oda vezényelt egységeket mikor és hol vetik be, a megrendelő, a BRFK illetékes vezetője döntött. A Rebisz egységeinek az ő utasításait kellett végrehajtania.

A bíró felolvasta Dobozi nyomozati vallomását, amelyből egyebek között kiderül: 2006. október 26-án utasítást adott a Rebisz munkatársainak sisakazonosító jelének elkészítésére. Korábban, emlékeztette ügyészségi kihallgatóit a tábornok, a szabályozás nem volt egyértelmű, ezért is nem viseltek azonosítót a bevetési ruhát viselő rendőrök. Dobozi azt mondta, az október 23-át követő társadalmi kritikák hatására, még az ORFK azonosítójel-ügyben kiadott belső normája előtt hozta meg döntését.

Dobozi tagadta, hogy az ő utasítására nem indulhatott volna fegyelmi a törvénysértéseket elkövető rendőrök ellen, vagy hogy nem vizsgálta volna az alkalmazott kényszerítő eszközök használatának arányosságát és szükségességét. Azt mondta, több feljelentést is tett ő maga. Szerinte feljelentéseivel és a megtett intézkedéseivel – a vád állításával ellentétben – erősítette a rendőrség iránti bizalmat.

A nagymértékű könnygáz- és gumilövedék-felhasználást pedig parancsnokai neki akkor azzal magyarázták, hogy más módon az egységeiket ért agresszív támadásokat nem tudták volna visszaverni.

Dobozi kijelentette, nem követett el bűncselekményt, és azt kérte,hogy a bíróság szüntesse meg vele szemben az eljárást. Leszögezte, megérti, hogy a közvéleményt érdekli, és jogában is áll megtudni, hogy mi történt 2006 őszén. Sérelmezte ugyanakkor, hogy erre kizárólag egy katonai büntetőeljárás keretében kerülhetett csak sor.

Dobozi már az ügyészségi vallomásában bocsánatot kért azoktól, akik törvénysértések áldozatául estek, de mint leszögezte, nem kér bocsánatot azoktól, akik rendőrökre támadtak.

Akit elmarasztaltak

Az első-, másod- és harmadrendű vádlotthoz hasonlóan a negyedrendű Mittó Gábor alezredes sem tett vallomást, igaz, a tábornokokkal ellentétben ő nyilatkozatot sem tett a bíróság előtt. Mittó volt a székházostrom idején az MTV-t védő rendőri erők parancsnoka, és ő volt az egyetlen budapesti rendőr, aki ellen a történtek után fegyelmi eljárás indult. El is marasztalták, igaz, a legenyhébb fegyelmi büntetést kapta, mint azt annak idején egyik felettesének ironikusan megjegyezte: nyilván azért, mert egyedül csak ő hibázott akkor.

Az ügyészségen gyanúsítottként Mittó részletesen beszámolt a székházostrom előzményeiről és történéseiről, a bíró azt a vallomását ismertette a tárgyalási nap végén. Elmondta, hogy szabadságáról rendelték be telefonon szeptember 18-án, hogy készítsen biztosítási terveket minden lehetséges helyszínre. A tervek el is készültek, de egy nappal visszadátumozva, mintha a rendőrség már 17-én készült volna az esetleges demonstrációk kezelésére.

Elmondása szerint 18-án a déli órákban járt a Kossuth téren, ahol szerinte a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó események zajlottak (a rendőrséget akkor irányító Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium anno választási rendezvénynek minősítette a kezdettől Gyurcsány-ellenes megmozdulást), de az is tény, hogy semmi olyat nem tapasztalt, ami miatt akkor, a kora délutáni órákban az ott gyülekező tömeget fel kellett volna oszlatni.

Később a Kossuth téren találkozott Gergényi Péter főkapitánnyal is, s mivel akkor már a demonstrálók hangosabb és radikálisabb része, akiket feldühített, hogy az MTV nem volt hajlandó beolvasni a petíciójukat, a Szabadság téren gyülekezett, Gergényi utasította, hogy menjen oda, mert ő lesz a székház véderőinek a parancsnoka. Lapid Lajos, Gergényi közbiztonsági helyettese ehhez csak annyit tett hozzá, hogy majd megbeszélik telefonon, milyen erőkkel kell biztosítania az MTV épületét.

Később telefonon tájékoztatták, hogy Baranya megyéből egy bevetési század gyakorlaton éppen Budapesten van, velük kell megoldani az épület védelmét. Megkapta a század parancsnokának a telefonszámát is, ám miután az később megsérült, Mittó nemigen tudta, kin keresztül irányítsa a századot. Ráadásul ott és akkor szembesült azzal a ténnyel, hogy a baranyaiak többségének se pajzsa, se sisakja nem volt, megfelelő védőfelszerelés nélkül pedig egyszerűen alkalmatlanok voltak a feladat ellátására.

Mittó ügyészségi vallomása szerint „vélelmezhetően a kezében lévő rendőrségi rádió alapján gondolták róla a parancsnokukat vesztett baranyaiak, hogy ő valami vezetőféle lehet, s ezért hallgattak rá, amikor a lépcsőről az épület belsejébe rendelte őket. Azt mondta, többször kérte a Rebisz tömegoszlatásra kiképzett erőinek segítségét, meg is ígérték a segítséget, de aztán nem történt semmi. Pontosabban olykor jöttek kisebb egységek, de azok egy részéről ő nem tudott, így nem kereste velük a kapcsolatot, azok se vele. Valóban igaz az, amiről annak idején sokan beszéltek, hogy az épületben kisebb csoportokban ácsorogtak rendőrök, miközben a székház előtt társaik sorra megsebesültek a kőzáporban.

Papírom és ceruzám sem volt – vallotta később –, így fejben próbáltam meg számba venni a rendelkezésemre álló erőket. Pusztán a székház védelmére a létszám talán elég is lett volna, de a felszerelésbeli hiányosságok miatt már erre sem voltunk képesek.

Mittó saját hibáit az ügyészségi vallomásában is elismerte. Azt tudniillik, hogy felelős parancsnokként ő sem próbálta meg tisztázni, hogy az ácsorgó rendőrök kik, honnan jöttek, ki a parancsnokuk és mi a dolguk, igaz, tette hozzá, az erősítésként küldött erők vezetői sem keresték őt. Végül mégis csak ő kapott fegyelmit.