„Arra kérem a szentendreieket, hogy a következő nagy árvíz idején ugyanúgy jöjjenek le a Duna-partra, mint 2006-ban. Ígérem, hogy nem homokzsákokat kell majd pakolniuk, hanem nyugodtan beülhetnek egy kávéra a sétány valamelyik éttermébe. Többé nem kell tartaniuk a víztől, a hamarosan elkészülő új védmű ugyanis tökéletes biztonságot nyújt majd.” Ezekkel a szavakkal próbálta meggyőzni a hallgatóságot Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere a tegnapi gátbemutatón.

Magyarországon egyszerre több településen is úgy döntöttek, hogy az árvízi védekezést úgynevezett mobil fallal oldják meg, ám Szegedet és Óbudát megelőzve, elsőként a Pest megyei városban jutottak el a megvalósításig. Szentendrén a legsürgősebb fejlesztések közé sorolták a gátépítést, mivel a legutóbbi, 2006-os árvíz idején az ötven évvel ezelőtt épített védmű annyira megrongálódott, hogy a szakemberek szerint egy újabb árhullámnak már nem tudna volna ellenállni.

A beruházás – amely 1,3 milliárd forintból, százszázalékos uniós támogatással valósul meg – az óvárosi rész ­védelmét szolgálja: 2,5 kilométer hosszan újjáépítették a három-négy méter magas töltést, a centrumban azonban egy 333 méteres szakaszon teljesen elbontották, ablakot nyitva ezzel a folyóra. Az elmúlt fél évszázadban a szentendrei korzón sétálók a gát miatt nem láthatták a Dunát, de alacsony vízállásnál a sétahajókról is csupán a part menti házak cserepeit lehetett szemrevételezni. A töltés elbontásával keletkezett lyukat a mobil fal fogja betömni áradások idején.

Az önkormányzat rengeteg energiát fordított arra, hogy meggyőzze a szentendreieket, mert az ötlet kezdettől megosztotta a városlakókat. A tiltakozó akciók azonban a kivitelezés megkezdése után elhaltak. Fekete János önkormányzati képviselő, a Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület tagja szerint az első kapavágás után már nem volt értelme az ellenállásnak, mostantól az a fontos, hogy a mobil gát mielőbb alkalmassá váljon a védekezésre. „Ettől még a félelmeink megmaradtak, csak akkor nyugodhatunk meg igazán, ha jön egy nagy árvíz, és a mobil fal valóban kibírja majd a víz nyomását. A beruházással kapcsolatos kifogásaink egyébként nem változtak: elkeserítőnek tartjuk, hogy kivágták a korzó régi fáit, hogy a gátbontással megszüntették a Duna-parti közösségi teret, de tartunk attól is, hogy az óvárosi ingatlanok biztosítási díjai a mobil falas védmű miatt jelentősen megemelkednek” – tette hozzá.

A városvezetés szerint az ellenzők aggodalmai alaptalanok. Dietz Ferenc elmondta, a régi töltés korhadt fáit mindenképpen ki kellett vágni, viszont a helyükre hamarosan újakat ültetnek. A polgármester biztos benne, hogy a szentendreiek rövid időn belül megszeretik és újra közösségi térré formálják a Duna-partot, ugyanakkor nem tart attól, hogy az Európai Unió által támogatott technikai megoldás miatt nőnének az ingatlanbiztosítás díjai.

A csütörtöki bemutatón először lehetett közelről megszemlélni a készülő védművet. A töltést a Duna-korzó járdaszintjéig elbontották, a földbe hat méter mély résfalat építettek. A mobil elemeket befogadó betontámfal átlagosan húsz centivel emelkedik a felszín fölé. A speciális alumíniumötvözetből kialakított elemek egyenként 17 kilósak, négy méter hosszúak, tíz centi szélesek és húsz centi magasak. A fal felállításához nem kell speciális személyzet, önkéntes tűzoltókat és a városüzemeltetés munkatársait képezték ki erre a feladatra. A 333 méteres szakaszon öt-hat ember nyolc óra alatt felszereli a mobilfalat.

A beruházáshoz hasonló római-parti projekt ellen a szentendrei­nél erősebb tiltakozó akciók indultak. Szakértők szerint ugyanakkor a Szentendrénél épülő mobil falat műszaki-árvízvédelmi szempontból nem szabad összehasonlítani a Római-partra tervezettel, hiszen a Pest megyei városban árvízkor a Duna-ág vízhozama csupán 2000 köbméter másodpercenként. A Rómain ez nagyságrendekkel nagyobb, ráadásul a fővárosban jóval hosszabb szakaszon kellene védekezni a gyakran tartós árhullámok ellen. Különbség az is, hogy Óbudán egy vadonatúj védmű épülne, míg Szentendrén a régi töltést erősítik meg.