A dokumentum szerint a felek a tervezetről folyamatosan egyeztettek – ami nem igaz, mert a hatból három szakszervezeti konföderációval soha nem tárgyaltak, és az MSZOSZ-t is csak később vonták be –, s a továbbiakban lezártnak tekintik az előterjesztés körüli vitát. Ezzel kapcsolatban sokan árulást emlegetnek, egyes ágazati szakszervezetek pedig állítólag fontolóra vették, hogy kilépnek az MSZOSZ-ből. Hallani lehetett azt is, hogy az elnöknek le kellene mondania.

Az MSZOSZ tegnapi elnökségi ülésén azonban ez utóbbi lehetőség szóba sem került; a testület többségi állásfoglalása szerint a kollektív jogok tekintetében született kompromisszum vállalható. Mindazonáltal néhányan ellenvéleményüknek adtak hangot. A kérdés egyébként nincs lezárva: az MSZOSZ szövetségi tanácsa a jövő héten ül össze – ott már a mintegy háromtucatnyi tagszervezet képviselője jelen lesz –, és mindez ott is napirendre kerül.

A kormány gyakorlatilag kényszerhelyzetbe hozta a szakszervezeteket, amikor a megállapodást aláírták. Legalábbis az MSZOSZ elnöke több helyütt is azt nyilatkozta, hogy az érdekképviseletekkel közölték: ha nem látják el kézjegyükkel a jogszabálynak csak alig néhány pontját érintő dokumentumot, a kisebb változások is elmaradnak. Pataky Péter korábban lapunknak is azt mondta, hogy a rossz és a még rosszabb között választhattak. Mindazonáltal tudja, hogy emiatt politikailag rossz hírbe keveredett.

Patakynak kétségkívül igaza van abban, hogy a tervezet az eredetihez képest – amennyiben a megállapodásban foglaltakat a parlamentben megszavazzák – annyiban mindenképpen kedvezőbb lesz, hogy megteremti a szakszervezetek működésének minimális feltételeit. Az alkunak ugyanakkor része, hogy a munkaadó egyoldalúan nem dönthet a túlmunka szabadidővel való megváltásáról, ha tehát a munkavállaló kéri, azt ki kell fizetni. A pénteki egyezség nagyjából ennyiről szól, érthető tehát, hogy a szakszervezeti tagok a paktumot a tagság elárulásaként értékelik, s a közszolgálatban foglalkoztatottak szombati tüntetésén megjelent Liga-elnök elé „júdáspénzt” vetettek. 

Az MSZOSZ-en belül pedig többen azt hangoztatják, hogy Patakynak semmilyen testületi felhatalmazása nem volt a dokumentum aláírására. Ezt maga az elnök sem vitatja. Ugyanakkor a szemére vetik, hogy miért ült egy asztalhoz a kormányhoz közel álló Liga és a Munkástanácsok képviselőivel, miközben a másik három konföderációt meg sem hívták az egyeztetésekre. Pataky ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: folyamatosan kezdeményezte, hogy a többieket is vonják be a tárgyalásokba, de a kormány döntése volt, hogy kiket hívnak meg.

A tárgyalások, a szakszervezeti figyelemfelkeltő és nyomásgyakorló akciók, a nemzetközi szakmai szervezetek állásfoglalásai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy lényegi pontokon változott a törvénytervezet a parlamenti beterjesztésig – szögezi le közleményében az MSZOSZ elnöksége. Ugyanakkor határozottan visszautasítja azt a kormányzati állítást, hogy az MSZOSZ a beterjesztett új munka törvénykönyve egészét a részmegállapodás aláírásával támogatta. A testület – eddigi követeléseivel összhangban – leszögezi, hogy a munka világát érintő kérdésekben nincs alternatívája a szociális partnerekkel történő egyeztetésnek, ezért sürgeti, hogy a munkavállalókat, nyugdíjasokat érintő jogszabálytervezet részleteiről valamennyi érdekelt szakszervezet és munkaadói szervezetet bevonásával kezdődjenek meg a tárgyalások.

Pataky Péternek (jobbról) nem volt testületi felhatalmazása pénteken aláírni a megállapodást a kormánnyal