„Alapvetően belpolitikai szándékok húzódnak Orbán Viktor eljárása mögött. Nyilvánvalóan kudarcos politikájából már nem is rejtetten, hanem nyíltan fölvállalva következne, hogy ki kell szakadnunk az Európai Unióból. A történtek nem értelmezhetők másként, mint ennek afféle itthoni deklarálásaként, ami Orbán szerint megszilárdítja a hatalmát. Számára ugyanis a hatalom valójában nem eszköz, hanem végcél. Ugyanakkor az eljárás épp ebből következően taktikai elemekkel van tele. Orbán előtt két forgatókönyv áll ugyanis: vagy szentesítteti a Parlamenttel a nemet – hiszen úgyis az történik, amit ő mond – vagy épp a Parlament mögé bújva hagyja jóvá a csatlakozásunkat. Nem véletlenül mondja a miniszterelnök, hogy március végéig van idő dönteni. Szerintem minden attól függ, hogy mi lesz az EU-val és az IMF-fel folytatott tárgyalásokon. Ha nem sikerül megállapodni, akkor végül a Parlament dönthet a szigorúbb EU-rezsim mellett, hiszen mindenképpen kell valamiféle védernyő, de akkor lehet mindenféle, rajtunk kívülálló kényszerekre hivatkozni. Ha azonban addig tető alá hozható a megállapodás, akkor Orbán akár el is utasíttathatja ezt az Országgyűléssel, és folytathatja eddigi politikáját mindaddig, amíg egyértelművé nem válik: számunkra mindenféle különállás rettenetesen káros.”