Bejáratott házasság: Hölvényi színre lép
A kormányzati kommunikáció kevés meggyőződéssel és még kevesebb sikerrel próbálta elhitetni, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma névre keresztelt csúcstárca létrehozásakor önként távozott posztjáról Szászfalvi László.
Inkább menesztésének okairól folytak a találgatások. Előzőleg az egyházak zokon vették, hogy Szászfalvi államtitkársága kidolgozott egy olyan egyházpolitikai stratégiát – az úgynevezett Báthory István Tervet –, amelynek létezéséről az érintettek csak elkészülte után értesültek. Aztán kiderült, hogy nem jóváhagyott, hanem képlékeny állapotban lévő koncepcióról van szó: az anyagot tévedésből küldték ki az egyházaknak. (A felelősnek tartott minisztériumi alkalmazottat elbocsátották.) A bennfentesek szerint ennél súlyosabb konfliktust okozott egy rendelet tervezete, amely az egyházak által sérelmezett módon osztott volna el bizonyos költségvetési forrásokat.
Ezért is terjedhettek el olyan pletykák, hogy az államtitkári poszton bekövetkezett személycsere kifejezetten a nagy keresztény felekezetek nyomására történt. Egyházi berkekben azonban ezt cáfolták: akadt, aki egyenesen úgy vélte, hogy a híresztelés a kormánytól ered.
Kétségtelen, hogy a KDNP-s Szászfalvi Lászlónak a Fidesszel is meggyűlt a baja. Emlékezhetünk rá: hónapokon keresztül Szászfalvi irányításával folyt az új egyházi törvény előkészítése. A parlamenthez benyújtott, széles körben egyeztetett javaslatot a Fidesz – botrányos és jogsértő módon – az utolsó pillanatokban felülírta. (Az Alkotmánybíróság döntése nyomán a Fidesz módosításra kényszerült. A jobboldal végül egy olyan jogszabályt fogadott el, amelynek alkalmazása során törvényi feltételeknek megfelelő vallási közösségeket is indoklás nélkül kizárnak az elismert egyházak sorából.)
Visszatérve az egyházi – valamint nemzetiségi és civil – kapcsolatokért felelős államtitkár kilétéhez: Szászfalvi utóda az a szintén kereszténydemokrata Hölvényi György lett, aki az ezredforduló táján a Barankovics Akadémia Alapítvány elnöke, majd hosszú időn át az Európai Parlament sajtótanácsosa volt. Július 10-én vette át államtitkári kinevezését. Szászfalvi mellékpályára került, de nem vált kegyvesztetté: jelenleg miniszteri biztos.
Minap rendezett háttérbeszélgetésén Hölvényi elöljáróban elmondta: megtiszteltetésként és meglepetésként érte az államtitkári felkérés, de beletelt néhány hónapba, amíg feltérképezte, hogy „merre van a ki- és bejárat”. A kormányzat tiszteletben tartja az egyházak függetlenségét és a társadalomban betöltött szerepét – hangsúlyozta Hölvényi, ahogyan azt az egyházi ügyekkel foglalkozó tisztségviselők párthovatartozástól függetlenül tenni szokták. Sok a közös feladat – folytatta –, ám ebből, akár egy „bejáratott házasságban”, kihívások is adódnak.
Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy egyházakról ne szülessenek döntések a megkérdezésük nélkül. A költségvetési támogatást illetően két alapelvet említett: a feladat-, illetve az egyenlő finanszírozás elvét. Másolási lehetőség nincs, Európában sokféle modell létezik – tette hozzá.
Továbbá: a civilek lehessenek minél inkább civilek, a nemzetiségek pedig minél inkább betölthessék a híd szerepét az országok között. Civil szervezetekről és nemzetiségekről más vonatkozásban alig esett szó, Hölvényi György az egyházakra fókuszált. Miként az újságírók is. Ami annyiból érthető, hogy csütörtökön, a háttérbeszélgetés napján érkezett a hír: a katolikus egyházzal elindultak a tárgyalások a vatikáni (szentszéki) szerződés módosításáról.
A Horn-kormány idején, 1997-ben aláírt megállapodás számos garanciát tartalmaz a katolikusok hitéleti támogatásáról és az egyházi iskolák, szociális létesítmények finanszírozásáról. (Utólag a teljes rendszert, a többi felekezet támogatását is ehhez igazították.) A szerződés felülvizsgálatát a kormány szerint egyebek mellett a megváltozott jogi környezet indokolja.
Semjén Zsolt korábban utalt rá, hogy végül akár konkordátum, azaz minden részletre kiterjedő megállapodás is születhet. A lehetőséget Hölvényi György sem zárta ki. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy mi lesz a hajdan államosított egyházi földbirtokokkal. Az államtitkár nem kívánt részletekbe és jóslásokba bonyolódni. Az viszont egészen biztos – jelentette ki –, hogy a kárpótlási folyamat lezárult, annak újbóli elindítása teljesen elképzelhetetlen.
Pillanatnyilag a tárgyalások előkészítő szakaszában járunk, a munka szakbizottságokban folytatódik majd. Határidő nincs, nehéz lenne megmondani, hogy az érdemben még el sem kezdődött egyeztetések mikor zárulnak. (Nyilvánvaló, hogy a kormány a 2014-ben esedékes parlamenti választások előtt – az államtitkár reményei szerint 2013-ban – szeretné tető alá hozni az új megállapodást.)
Közben előfordulhat, hogy a kormányzat kénytelen lesz változtatni egyházpolitikáján. Időzített bombaként ketyegnek azok a beadványok, amelyeket az ombudsman és mások nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz az egyházi törvény ellen. A papírforma az lenne – és értesüléseink szerint kormányzati szakértők is számítanak rá –, ha az Alkotmánybíróság helyt adna a panaszoknak.
Hölvényi György ezzel kapcsolatban közölte, hogy – bár sokakban vannak kérdőjelek – nem készül a kormány számára kedvezőtlen alkotmánybírósági döntésre. Ha mégis így lesz, eleget tesznek az Alkotmánybíróság kívánalmainak.
