A testület idén eddig kizárólag népszavazási kezdeményezések kapcsán benyújtott kifogásokról döntött. Ezek az ügyek januártól a Kúria hatáskörébe tartoznak, az AB ezért már csak a folyamatban levő eljárásokat fejezi be.

A bírák nyugdíjkorhatárának jelentős és szinte azonnali csökkentése miatt tavaly számos érintett az AB-hez fordult, de a testület hatásköreinek változása miatt a korábbi beadványokkal automatikusan már nem foglalkozhatnak tovább. Március végéig viszont alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be azok, akik igazolni tudják, hogy a kifogásolt jogszabály az új alaptörvénnyel is ellentétes, s a beadványozókra nézve bizonyíthatóan kedvezőtlen rendelkezéseket tartalmaz. A bírák esetében ezek a feltételek maradéktalanul teljesülnek.

Az új nyugdíjszabályozás azért aggályos, mert azonos foglalkoztatási csoporton belül elfogadhatatlan diszkriminációt jelent: az idén a 62 évesnél idősebbeknek június végén távozniuk kell, de a nyugdíjkorhatár 2012-ig fokozatosan 65 évre nő. Lesznek tehát olyan bírók, akik kevésbé szerencsés társaiknál lényegesen tovább dolgozhatnak majd.

Felvetődik ugyanakkor, hogy a jogalkotó biztosított-e elegendő felkészülési időt. A nyugdíjkorhatár ugyanis eddig hetven év volt, és azt szinte minden átmenet nélkül szállították le a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez jelenleg szükséges 62 évre. Ráadásul az alkotmánybírák vagy a köztisztviselők változatlanul hetvenéves korukig szolgálhatnak, míg a nagykövetek megbízatása életfogytig szólhat, ami cáfolja a kormány azon érvét, amely szerint egységessé kívánják tenni a nyugdíjrendszert.

Az egyes bírák közötti megkülönböztetés miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, mert az uniós normák szerint tilos az azonos foglalkoztatási csoportokon belüli diszkrimináció. Az életkor szerinti különbségtétel az új alaptörvény szerint is elfogadhatatlan, de bírósági körök szerint a parlament tavalyi döntésének ennél sokkal súlyosabb következményei lehetnek.

A bírák függetlensége a tét – hangoztatják sokan. Ennek pedig egyik legfontosabb eleme a bíró elmozdíthatatlansága. Ám ha egyik napról a másikra döntés születhet arról, hogy 274 főt – illetve eggyel kevesebbet, mert egy kényszernyugdíjazás előtt álló személy az új szabályozás elfogadása óta elhunyt – meneszthetnek, az a szervezet érinthetetlenségét kérdőjelezi meg. Ebben a helyzetben az sem jelent megoldást – amit az Országos Bírósági Hivatal vezetője, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége is elképzelhetőnek tartana –, hogy a nyugdíjazandó bírák fiatalabb kollégáik mellett mentorként, esetleg a peres eljárásokban a felek közötti közvetítőként, tehát mediátorként dolgozzanak tovább.

Az talán még elfogadható lenne, ha a bírák – a vezetők akár beosztottként is – a nyugdíjkorhatár betöltése után saját kérésükre tovább maradhatnának, ám csak a bírói státus megőrzése mellett. De ha ehhez bárkinek a jóváhagyására lenne szükség, azt az érintettek már elutasítanák. Ebben a helyzetben a bírónak ugyanis alkalmazkodnia kellene valamilyen – akár meg sem fogalmazott – követelményrendszerhez, ami a függetlenségét kérdőjelezné meg.

Az AB-nek, illetve az Európai Bizottságnak egyébként sietnie kell, mert a kényszernyugdíjazásra ítélt bírák már csak négy hónapig vannak hivatalban. További szempont: azokra a helyekre, amelyeket 65 évnél idősebb bíró tölt be, egyelőre nem írtak ki pályázatot. Mintha csak számítanának arra, hogy az új szabályozás elbukhat. Ha azonban addig Brüsszelben vagy az Alkotmánybíróságon nem születik döntés, több mint száz bírói státus marad betöltetlenül, ami az ítélkezési munkában újabb zavarokat okozhat.