A lakosság nagyobb része, 70 százaléka vett részt elsősegélynyújtó tanfolyamon, ám mindössze harmaduk állítja, hogy teljes biztonsággal tudná alkalmazni vészhelyzet esetén az elméletben tanultakat, míg nagyon sokan (42 százalék) nem tudják megítélni, hogyan reagálnának ilyen esetben – arányuk egyébként az életkor növekedésével jelentősen nő.

Az országúti balesetet már látottak közül minden második ember reakciója az volt, hogy segítséget hívott és a helyszínen maradt, megvárta azt. A balesetet látottak 13 százaléka segítséghívás nélkül ment tovább.

Habár a lakosság csak kis százaléka merne aktív segítséget vállalni az életmentés során, a mentők mobiltelefonon keresztül adott utasításai alapján a lakosság 50 százaléka biztosan, 44 százaléka valószínűleg megpróbálna segíteni a sebesülteken.

Az elsősegély-nyújtási feladatok közül a legtöbben és legnagyobb biztonsággal a stabil oldalfekvést és a sebeken alkalmazott nyomó, szorító kötést tudnák elvégezni, míg legkevésbé a légútban rekedt idegen test eltávolítására, az autóból történő kimenekítésre vagy az áramütést szenvedett beteg ellátására vállalkoznának az emberek. A mentők hívószámát egyébként a lakosság 75 százaléka tudta helyesen megnevezni.

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint a segítségnyújtási szándék azért ennyire rossz, mert az embereknek nincs megfelelő tudása, vagy bátorsága az elsősegélynyújtáshoz. A mentők gyakran azzal szembesülnek, hogy odaérkezésük előtt semmilyen elsősegélynyújtás nem történt. "Általában azt látjuk, hogy az emberek elsősegélynyújtás címén csupán felhívják a mentőket. Erre nagyon sokan vállalkoznak, de ahogyan a felmérésből is kitűnt, sokan még a mentők központi telefonszámát sem tudják" - mondta a szóvivő.

Győrfi Pál szerint sokan félnek a segítségnyújtástól, mert attól tartanak, ha valamit rosszul csinálnak, hibáznak, még bírósági üggyé is fajulhat a segítő szándék. Ez azonban megalapozatlan félelem, hiszen Magyarországon még sosem történt ilyen okból eljárás. Fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, miszerint a kritikus helyzetben segítségünkkel esélyt adhatunk valakinek az élethez, még ha szakszerűtlenül is tesszük mindezt. „Statisztikával igazolható, hogy a hirtelen szívmegállásos eseteknek 60 százalékát meg lehetne menteni Magyarországon (körülbelül 20 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében egy évben), amennyiben valaki azonnal elkezdené a szakszerű újraélesztést. Ehelyett Magyarországon ez a túlélési arány egy százalék körül van.”