A kétszáz méter hosszú, átlagosan mintegy tíz méter széles füves tópart sorsa indulatokat váltott ki a városban. Szembefordította a helybelieket az ország minden részéből már jó néhány évtizede idetelepedett üdülőtulajdonosokkal, a közhangulatra jellemző, hogy a bekerített területet őrző vagyonvédő cég a tettlegességig fajuló veszekedések miatt szinte elmenekült a helyszínről. Tömör István polgármester szerint az egyik egyenruhás olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy be kellett gipszelni a kezét. Az önkormányzat egyik képviselőjét pedig leköpték a kerítés miatt, tudtuk meg a kisváros vezetőjétől.

A hivatalosan a fizetős Vak Bottyán strand nyúlványaként emlegetett partrész a kétezres év közepéig még a belépődíjas fürdő része volt. Az Alsóréti Üdülő Egyesület az előző önkormányzati testületnél el tudta érni, hogy ezt a szakaszt felszabadították, s gyakorlatilag szabadstrandként működött. Mindenekelőtt a tótól ötven-száz méterre vagy valamivel távolabb lakó üdülőtulajdonosok mártóztak meg itt a Balatonban, aztán visszamentek saját kertjeikbe napozni.

Horváth József, a civil szervezet elnöke szerint Balatonkenesén gyakorlatilag ez az egyetlen partrész, ahol belépődíj nélkül meg lehet közelíteni a tavat. A strand másik oldalán még van egy igen rövid szabad szakasz, de fürödni ott sem lehet. A hivatalos szabadstrand kicsi, zsúfolt és egy kilométerre van az üdülőházaktól. Horváth József maga is tapasztalja, hogy újabban a környékbeli falvakból is érkeznek ide családok, s itt töltik a napjukat. Ennek az üdülőtulajdonosok sem örülnek, mert szerintük nem erre való a terület. Aki egész nap strandolni akar, az válassza a szomszédos fizetős fürdőt, mondogatják.

A helyben lakók, illetve a környékből ide érkező kispénzű családok viszont azt kifogásolják, hogy szerintük „az üdülőtulajdonosok kisajátítják maguknak ezt a partszakaszt.”

– Nem egy valóban nyitott strandért harcolnak ők, hanem főleg a saját maguk kényelméért – mondja a Veszprém környékéről két gyerekével a parton pihenő Nagy Imre.

A szörfösök, a csónakázók és a pecások azért támogatják az üdülőtulajdonosokat, mert úgy gondolják: nekik van erejük hivatalosan elbontatni az önkormányzat július 5-én felhúzott drótkerítését. Nekik mindegy, hogy fürdőhely lesz itt, vagy közpark, csak lehessen szabályszerűen megközelíteni a Balatont.

A drótkerítést csütörtökön reggelre ismeretlenek több helyen megbontották, letaposták, így a tópartra most könnyen be lehet jutni, de kevesen vannak. Egy héttagú szlovák társaság, egy bajai házaspár, három kisgyermekes család, valamint Szombati László és felesége. Ők szolnokiak, a közeli Litéren nyaralnak ismerősöknél, s leugrottak pár órára napozni és fürödni Balatonkenesére.

– Ezt a tavat a természet alkotta, miért nincs jogunk ingyen fürödni benne és pihenni a partján? – teszi fel a költői kérdést, majd engedékenyen megtoldja azzal: legalább a balatoni partszakasz egy kis része legyen szabad. Szolnoki lévén hozzáteszi még: lehet, hogy egyszer a Tisza mentét is teljesen felparcellázzák?

– Ezen a szakaszon mindig is tilos volt fürödni – állítja Tömör István polgármester az irodájában. – Hivatalosan ez a terület közparkként szerepel, nincs a partrészen sem mentőcsónak, sem egészségügyi személyzet, sem illemhely. Nemrég ketten is súlyosan megsérültek fürdés közben, kórházba kerültek, egyiküknél még a maradandó károsodás sem kizárt. Megfenyegettek telefonon, hogy hatalmas kártérítést akasztanak a nyakamba. Erre nyilván nincs lehetőségük, hiszen táblák tiltják a fürdőzést, de az eset figyelmeztető az önkormányzatnak. Ott tartunk, hogy nincs, aki ellenőrizze a fürdőzőket, mert senki sem vállalja ezt a feladatot a helyszínen tapasztalható indulatok miatt. Az önkormányzat egyébként pályázati pénzt nyert ennek a közparknak a kiépítésére, megújítására, a munkálatok várhatóan már az ősszel megkezdődnek.

A polgármester a Fidesz–KDNP-színekben lett a város első embere. A helyi vita azonban nem politikai természetű, erre utal az is, hogy a Parti sétány ügyében a vele szemben álló egyesületet erősíti például a kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, Pálffy István is, akinek Balatonkenese az állandó lakóhelye.

– Le kell bontani a kerítést, el kell ismerni, hogy rosszul döntött az önkormányzat – jelenti ki határozottan. Kérdezem tőle, mi állhat az önkormányzat vitatott intézkedésének a hátterében.

– A Vak Bottyán strandot nem fejlesztették eléggé, kevés a szolgáltatás, ezért nem szívesen fizetnek oda belépőt az emberek, inkább a szabadstrandokat keresik. Balatonkenesén egy ilyen van, rendkívül kicsi, s emiatt túlzsúfolt. Aki hajlandó áldozni a fürdésért, az más, jobban felszerelt strandokra jár, például a ma még Keneséhez tartozó Akarattyára. Igen ám, de ez a település le akar válni, s viszi magával a jobb, ezáltal több bevételt hozó fürdőit. Balatonkenese ezért akar mindenkit beterelni a fizetős Vak Bottyán strandra.

Az önkormányzat csütörtökön estére rendkívüli közgyűlést hívott össze, többek között a „nyúlvány bekerítésének ügyében” Tele a városháza ülésterme. Tömör István bejelenti: hiba volt, hogy korábban zárt ülésen hoztak döntést a terület elzárásáról. Pár hetes határozatukat módosítják, a kerítés lebontják.

Az ülésen hallgatóként részt vevő ötven-hatvan üdülőtulajdonos megtapsolja a polgármestert.

Horváth József örül, hogy ezernél több aláírásuknak foganatja lett. Azt kéri, az önkormányzat segítsen normalizálni a balatonkenesei lakók és az üdülők vészesen megromlott kapcsolatát. Az emberek elégedetten jönnek ki az ülésről. A part- és tóhasználat fizikai akadálya rövidesen megszűnik. Azt egyelőre még nem taglalják, hogy fürödni továbbra sem lehet a Parti sétány most még elzárt területén.