A sötétbe burkolódzó füredi mólon egy-két szerelmespár áll összefonódva, mozdulatlanul, a tópari vendéglő fedett terasza viszont tele van jól öltözött emberekkel. A Tagore-sétányról már visszamentek kórtermeikbe a szívkórház betegei, a kukoricaárus még nyitva tart, de vendége nincs. Este van, fél tíz, valamelyik szórakozóhelyről erős zene hallatszik, a Jókai villa kertjében meg fáklyákat gyújtanak, s hirtelen innen-onnan, a környező utcákból összesereglik vagy kétszáz ember. Többségük 20 év körüli fiatal, ám akadnak középkorú hölgyek és urak, közös sétához öltözve. A villa lépcsőjén egy irodalomtörténész, szerkesztő, muzeológus, Praznovszky Mihály áll, még sincs világvége a kultúrában, ha egy irodalmár miatt ennyien eljöttek.

Igaz,a Nyitott Balaton nevű programsorozatnak ez az estje nem kevesebbet ígér, minthogy a fürdőhelyhez kötődő költők, írók, színészek írásai, a róluk kerengő anekdoták alapján „buja történetekről és mámoros éjszakákról" lebbenti fel a fátylat. Az érdeklődők – kezükben a fáklyákkal – pedig elsétálnak azokra a helyekre, ahol egykoron a „kéj- és unalomvadászok" múlatták idejüket, ahol feljegyzett kalandok történtek meg ledér úriasszonyokkal, színésznőkkel, írókkal, akik nemcsak a tájból akartak ihletet meríteni, hanem a szépasszonyok - méginkább lányok –, vagy tehetős arisztokrata férfiak alkalmi öleléséből is.

Praznovszky maga is kiváló társasági ember, fanyar humorral, ha volna egy kávéházam a Balaton partján, biztos szerződtetném arra, hogy anekdotákat meséljen, valószínűleg többet keresnék vele mint mondjuk a vizibicikli-kölcsönzéssel. Azzal kezdi, hogy a reformkor idején a „hidegfürdőben" nem merültek el olyan gyakran az üdülők, mint a buja, kártyás társasági életében, s a mámoros éjszakában. Sok ember betegebben tért haza, mint ahogy ideérkezett, utal az irodalmár a szerelmes éjszakákon összeszedett, nehezen gyógyuló nemi bajokra. De hát aki beteg az kórházba megy, nem a fürdőbe, a fürdő mindig is az élménydús, pletykás társasági élet helyszíne volt, állapítja meg Praznovszky Mihály.

Sokáig a fürdőzés sem volt divatban, legalábbis a helyiek körében nem. Eötvös Károly egyszer erdélyi vendégekkel érkezett, s szálláshelyükről elindultak lefelé a tóhoz. Egy helyi parasztember köszöntötte őket, s illemből megkérdezte tőlük: hova tartanak az urak. A válaszon elcsodálkozott és meg is jegyezte: Nálunk csak a zsidó fürdik, meg a kácsa.

Később aztán egyre többen hittek a víz erejében. Jöttek asszonyok a meddőségüket gyógyítani, hogy mennyire voltak hatékonyak ezek a kúrák, az általában a fürdőmester kondíciójától függött, mondja az irodalmár.

Előkerülnek Kossuth Lajos írásai a füredi bűnös fürdőéletről - „hetéra sereg sétál a sétányon" –, a balatoni hajózást szorgalmazó Széchenyi, aki szerint Füreden egy este ötször annyi pénz cserélt gazdát a szerencsejátékokon, mint amennyiből egy hajót lehetett volna építeni.

Az erotikus történések ártatlan előjátékai voltak a hidegfürdő rései a női öltözőkön, valamint a lóúsztató környékének látványa. A lovászok ugyanis meztelenre vetkőztetve mentek lovaikkal a vízbe. Olyan látvány volt ez, hogy egyetlen nő nem mert a közelébe menni, bizonygatja Praznovszky, majd hozzáteszi: általában tízesével mentek.

Rátérünk az irodalmárokra, Jókaira, akinek Laborfalvi Róza személyében „csúnya és elviselhetetlen felesége volt", s a legenda szerint meg is csalta őt az író az általa felkarolt Ottíliával, ám Praznovszky ezt nem tudja elképzelni róla, hiszen Jókai gyámoltalan ember volt, csakúgy, mint Petőfi, aki mindenkit feleségül akart venni, de hálni nem mert velük.

S miután erről meggyőzte a közönségét, az előadó felolvassa Jókai egy kevesek által ismert versének első strófáit, a többit még ebben a májusi éjszakában sem meri. A mellbimbók költőien leírt csókolgatásán nem jutunk túl, a többi házi feladat, végül is az egyik érdeklődő kiskorút is hozott magával a Jókai-villa kertjébe.

Mindenesetre voltak előjelei Jókai erotikus érdeklődésének, leírják róla, hogy idős korára „Móricz bácsinak megváltozott az érdeklődése", külföldről hozatott magának művészeti magazinokat, de csak olyanokat, amelyik aktokkal volt tele.

Becker Baby, az első magyar sztriptíztáncosnő

Aztán felbukkan Ady Endre a Füredhez köthető költők sorában. Csinszkával békés fényképeken szerelemben ül a padon, ám társaságának többi, Csinszka által is ismert, talán kedvelt tagja már mindenféle gondolatokat ébreszt az emberben. Az első magyar sztriptíztáncosnő, a mágnások által kitartott Becker Baby is felbukkant a közelükben.

Vörösmarty Mihály kerül szóba. Ő Praznovszky szerint az első számú magyar alkoholista költő volt, míg Krúdy le nem győzte. S ha már Krúdy, akkor nők, szerelem, vörös lámpás házak. Addig udvarolt egy szállodaigazgató hölgynek, míg megszöktette a lányát. Igaz, a nászéjszaka után már nem ment haza hozzá, nem volt szokása, szívesebben lakott a barátságos háznak nevezett kuplerájban.

Séta Blaha Lujza villájához, aztán fölvillannak Déryné kalandjai, Jászai Mari szenvedélyes kapcsolatai. Egyszer levélben figyelmeztették egy német kapcsolata veszélyeire, Jászai azt válaszolta: Semmi közöm a némethez, elég nekem Magyarország.

Innen a Kiserdőbe megyünk, ahol hajdanán „ismerkedni kész szépek roppant serege" sétálgatott A helyi prostituáltak a postaházban laktak, ők napközben nem hagyhatták el az épületet, csak este korzózhattak. Oláh János lelkész igen finoman fogalmazta meg a Kiserdő státuszát: „Vénusz madarai laknak benne."

Ma már fényes ösvények vezetnek át az erdőn, ám a fürdőhelyek mámoros, buja félhomályos hangulatai az üdülők szerint mindig érzékelhetőek lesznek a füredi éjszakában.