Írása elején a volt miniszterelnök emlékeztet: a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány egy évvel ezelőtt azért jött létre, hogy a jó kormányzás ügyét segítse Magyarországon. Bajnai szerint a ’jó kormányzás’ olyan módja egy állam vezetésének, amely a közérdeket mindenkor a rész- és az önérdek elé helyezi; amely hosszú távon gondolkodik; amely kész és képes arra, hogy akár a népszerűség föláldozása árán is az eredményességet helyezze előtérbe. Úgy véli, hogy Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás óta eltelt huszonkét évben az alapvető célok nem változtak.

Az első, hogy demokratikus jogállamban akarunk élni, amelyben a hatalom gyakorlását alkotmány szabályozza, intézményi fékek és ellensúlyok felügyelik, a jog az egyént és a kisebbséget védi az önkénnyel szemben, a civil társadalom erős, a média és az igazságszolgáltatás független, és a politikai verseny lehetővé teszi a rossz kormányzás korrekcióját. A második, hogy az egyéni jólét fokozatos és érzékelhető ütemű gyarapodását akarjuk, amelynek egyetlen hosszú távon is működő rendszere a magántulajdon szentségén alapuló, szabályozott piacgazdaság, amely biztosíthatja a gyors felzárkózást Európa gazdagabb feléhez. A harmadik cél pedig, hogy a társadalom minél nagyobb többsége részesüljön az ország gyarapodásából, és a társadalmi kohézió, a mobilitás és a szolidaritás erősödjön az ország felemelkedésével párhuzamosan.

Bajnai szerint a fenti célok teljesítésében Magyarország az első tíz év kétségbevonhatatlan sikereit követően fokozatosan lelassult, irányt vesztett és elbizonytalanodott. Ez a kudarcos végű évtized ágyazott meg a Fidesz 53 százalékos szavazati aránnyal elért parlamenti kétharmadának és a parlamentben újra megjelenő szélsőjobboldalnak – írja.

A volt miniszterelnök úgy véli, hogy a masszív többség valóban történelmi lehetőséget adott az új kormánynak az eredeti társadalmi célokhoz való visszatérésre. Másfél év orbáni hatalomgyakorlása alapján azonban szerinte egyértelmű, hogy a kormány a történelmi lehetőséggel nem pusztán nem élt, hanem kifejezetten visszaélt vele: az eredeti célok mindegyikével ellentétes irányba vezeti Magyarországot.

A Fidesz megbéníthatja az új kormányt is

Hozzátette: ma már jól látható, hogy a Fidesz, vagy legalábbis annak vezetése előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság felszámolására. A 2002-es vereségből levont tanulság a Fidesz számára az volt, hogy a hatalom megtartásának záloga nem a jó kormányzás, hanem a közjogi, választási és médiarendszerek minél teljesebb kormányzati, sőt: valójában párthatalom alá vonása. Ha a Fidesz kikerülne a hatalomból, a személyi függések informális rendszere a most kiiktatott ellensúly-intézményeket aktiválhatja majd, és a sarkalatos törvényekben rögzített alapvető kormányzati kompetenciákkal együtt a vesztes, kisebbségbe került erő informális akaratával képes lesz, képes lehet megbénítani az új kormányzást – tekintet nélkül annak többségi legitimációjára – figyelmeztet Bajnai.

Emlékeztet: 2010 áprilisa, a fülke-forradalom deklamálása óta párhuzamosan folyt hazánkban az intézményi keretek átformálása (Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács, közszolgálat, igazságszolgáltatás, ombudsmanok, szakszervezetek, médiahatóság) és a régi-új intézmények lojális pártdelegáltakkal való feltöltése (Állami Számvevőszék, közmédiumok, Alkotmánybíróság).

– 2012 Magyarországának rosszul kormányzó, de nehezen leváltható kormánya van. Ennél rosszabb kombinációval nem is szembesülhetett volna a fiatal magyar demokrácia – állítja Bajnai. Kiemelte: azok a kisebb-nagyobb törvénysértések, jogkör-átlépések, amelyeket ez a rendszer a működéséhez elvár, csak addig lesznek kikényszeríthetők, ameddig a végrehajtókban a jelennel kapcsolatos egzisztenciális szorongás nagyobb, mint a jövőbeni hatalomváltástól való félelem. Csakhogy szerinte "a rendszerben működő közkatonák egyre többször kérdezik meg maguktól: „nem lesz ebből bajom? Ki fog engem megvédeni, ha „ezek” már nem lesznek hatalmon?” És ha ez a folyamat lassan elér polgármestert, képviselőt, vezető köztisztviselőt, akkor fokozatosan leáll a kormányzás, megbénul az ország, és béna kacsává válik a mégoly erőszakos hatalom is.

A kormány egyszerű választás előtt áll: IMF vagy államcsőd

Bajnai szerint Magyarország ma minden objektív mutató szerint súlyosabb helyzetben van, mint a 2008-as válság kitörését követő első hullámban. Éppen ezért azt írja, hogy a kormány egyszerű választás előtt áll: IMF készenléti hitel, szigorú feltételekkel, vagy államcsőd. Hozzáteszi: a válsághoz (vissza)vezető út legfontosabb előidézője a hatalmi szempontoknak alárendelt, inkompetens gazdaságpolitika volt. Emlékeztet: 2010 májusában a Fidesz két ellentétes érdekű választói csoportnak tett összességében tarthatatlan ígéreteket. A gazdaságilag aktív, közép- és felsőközéposztálynak az azonnali és radikális adócsökkentést ígérte, míg a korábban inkább szocialista bázist alkotó, alacsony jövedelmű vagy inaktív, részben vagy egészben állami juttatásokból élőknek a jóléti kiadások megőrzését, a megszorítások végét sugallta. – A két ígéret egyidejű betartása azonban a költségvetési egyensúly azonnali felborulásához vezettek volna – voltaképpen ennek trükkös „bevallását” jelentette a finanszírozhatatlan méretű, 7 százalékos hiánycél, az azzal való brüsszeli próbálkozás. Brüsszel ezt megvétózta, de a kormány ennek hatására sem módosított irreális ígéretein, hanem helyette a magyar gazdaságban még föllelhető tartalékok felélésével próbált időt és mozgásteret nyerni – írja.

Bajnai szerint az első ilyen tartalék a külföldi működő tőke és hitelfinanszírozás megcsapolása volt a különadók révén. Ez azonban már rövid távon a munkahelyteremtő, tőkét és technológiát hozó beruházások Magyarországtól való elriadását eredményezte. Másodikként a nyugdíj-megtakarítások államosítása következett. A harmadik tartalék az alacsony képzettségű inaktívak foglalkoztatásában rejlő esély volt. Az ő bevonásuk a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltségelemek érdemi csökkentése mellett képzelhető el. Az egykulcsos adó, valamint a költségvetési lyukak kompenzálása érdekében emelkedő járulékok, a növekvő jövedelemadó-terheket ellensúlyozni hivatott, irracionális mértékű minimálbér-emelés azt eredményezték az alacsony képzettségűek körében, hogy 2012-ben számukra nem a munkába állás, hanem a tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben – állítja a volt miniszterelnök.

Bajnai szerint az IMF-fel aláírandó készenléti hitel ma az egyetlen reális módja a csőd elkerülésének. Az IMF (és az Európai Bizottság) aktív segítségére szorulni nem siker. Ez minden esetben valamiféle kudarc beismerése – így volt ez 2008-ban is. Mégis úgy véli, hogy az elmúlt másfél év gazdaságpolitikáját tekintve a Valutaalap/EU-páros kijózanító részvétele a magyar gazdaságpolitika alakításában mindenképpen civilizációs előrelépést jelentene. A megállapodásra azonban szerinte csak akkor van esély, ha a kormány kész szoros ellenőrzés mellett visszatolatni a zsákutcából: az egyensúly érdekében tartós és valós szerkezeti reformokat hajt végre a közkiadások terén, a növekedés helyreállítása érdekében korrigálja az eddigi intézkedéseit (például ésszerűsíti az adórendszert), intézményi garanciákat nyújt, hogy a készenléti hitel lehívását követően sem tér vissza az irracionális, hatalmi alapú gazdaságpolitikához.

Az államcsőd Bajnai szerint a tragikus, gyors összeomlást, az árak elszabadulását, a megtakarítások elolvadását, a munkanélküliség drámai emelkedését; a lecsúszás és a nyomor örvényét jelenti. Hosszú távon pedig az ország tartós leszakadását, a szélsőségek minden korábbinál nagyobb térnyerését, kezelhetetlen társadalmi feszültségeket. Mégis úgy látja, hogy a hatalmát féltő, sarokba szorított politikus számára a mérleg másik serpenyőjében az eddigi iránnyal való szembefordulás, a politikai hitelesség elvesztése, tehát a kudarc beismerése áll. – Dilettáns, de elszánt gazdaságpolitikájával a magyar kormány mára ördögi csapdát állított – önmagának is. Paradox módon minél inkább hajlandó szembefordulni eddigi önmagával a kormány és a mögötte álló párt, annál nagyobb az esélye az országnak a talpra állásra – zárul a gazdaságpolitikai rész.

A szegények elleni hidegháború

Bajnai elemzése szerint a 2002-es választás már feketén-fehéren megmutatta, hogy az újraelosztásban érdekeltek (nyugdíjasok, inaktívak, alacsony jövedelműek) választói aktivitása és szavazata a döntő a „Kié a hatalom?” kérdésre adott válaszban. Ezt követően mindkét nagy párt számára a szociális ígéretek váltak a politikai versengés fő terepévé. Ez a politikai licit fokozatosan terelte fenntarthatatlan pályára a költségvetést.

A 2010-es választást követően a szűkös pénzügyi mozgástérben szerinte azonnal lehullott a kampányálarc, és felsejlett a Fidesz valódi társadalomfilozófiája: a közép- és felsőbb osztályokat akár a társadalom végletes kettészakítása árán is előnyben részesítő értékválasztás. A szegénység helyett a szegények elleni hidegháború megindítása. Bajnai úgy véli, hogy a társadalom szegényebb felével szembeni politizálás csak akkor értelmezhető, ha közben van „megoldása” a társadalom alul lévő rétegeinek a választási folyamatból való kiszorítására is. – Talán nem véletlen, hogy a még el nem fogadott választási eljárási törvényben mérlegelik az előzetes regisztráció intézményét. Ez afféle lopakodó cenzust, a választójognak informálisan létező képzettségi, aktivitási feltételhez kötöttségét jelentené – állítja.

Nemzetközi kapcsolatainkról szólva a volt miniszterelnök kiemeli: egy kis ország érdekérvényesítő képességét a nemzetközi erőtérben döntően gazdasági-társadalmi teljesítménye határozza meg. Magyarország a válságot megelőző években fokozatosan csúszott egyre hátrébb ebben a versenyben. Ami azonban az elmúlt 18 hónapban történt, az emberemlékezet óta nem tapasztalt mélységbe taszította az ország nemzetközi megítélését és a nemzeti érdekérvényesítő képességét is. Szövetségeseink kezdeti értetlenségét mára az aktív kritika, az elhatárolódás és újabban a példa nélküli ellenakciók követik. Szerinte nem nagyon akad ma olyan számottevő ország a világban, amely kormányunkra és ezen keresztül hazánkra mint fontos és értékes partnerre tekint.

A győzelemhez emberfeletti teljesítmény kell

– Szétvert demokrácia, államcsőd felé sodródó gazdaság, szétszakadó társadalom és Európából kifelé haladó Magyarország – ez másfél év kormányzásának elborzasztó mérlege. A pályát, amelyen Magyarország halad, radikális irányváltással módosítani kell. Késlekedés nélkül – összegez a volt miniszterelnök. A legkedvezőbb forgatókönyv szerinte a jelenlegi kormány átfogó önkorrekciója lenne, de a Fidesz mai vezetése ilyen fordulatot nem valószínűsít. Ezért minden a következő választáson dől el. Az új választójogi törvény és a még nem ismert további jogszabályok nem zárják ki a Fidesz vereségét, de aki győzni akar, annak emberfeletti teljesítményt kell majd nyújtania – véli Bajnai.

Hozzáteszi: a váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokratikus ellenzék valamely parlamenti, vagy még azon kívüli, „civil” pártja olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot. Amennyiben ez senkinek nem sikerül, akkor az egyfordulós, egyéni választókerületekre épülő választójogi törvény szinte megkerülhetetlenné teszi a számottevő demokratikus ellenzék erőinek együttműködését. Ez azonban nem lesz könnyű. A szavazói bázis átfedése a versengést erősíti, a kölcsönös szavazói elutasítottság pedig az együttműködést nehezíti. Bajnai szerint az új választójogi törvény a választás látható időpontjának ismertté válásáig az ellenzék pártjait a különutas, pozícióépítő működésben teszi érdekeltté.

– Az új kormány egyik legfontosabb feladata lesz, hogy új, ciklusokon átívelő széles társadalmi megegyezést teremtsen alapvető nemzeti céljaink tekintetében. Ehhez pedig a mai jobboldal demokratikus meggyőződésű szavazóinak beleegyezésére éppúgy szükség lesz, mint a határozott politikai kötődés nélküli vagy baloldali szavazókéra – írja, kiemelve, hogy az ország nem bírja ki, hogy négyévente a legalapvetőbb elvi kérdések képezzék a politikai küzdelem tárgyát. – Talán azt a tanulságot vonja le ebből a korszakból, hogy a csodavárás és a reményvesztettség a biztonságos gyarapodás két legnagyobb ellenfele. És talán azt is, hogy a demokrácia olyan, akár a levegő: míg körülvesz, fel sem tűnik, de a hiánya azonnal fojtogat – zárul az elemzés.

Bajnai Gordon