Ha valaki tiltakozik az alaptörvény negyedik módosítsa ellen, nem érti, hogy az miről szól – a kormányoldalon ez a külföldről érkező bírálatokkal szemben leggyakrabban hangoztatott érv. Igaz, egyre többen lépnek fel – a tervezett változtatások átgondolására szólítottak fel uniós politikusok, az Európa Parlament (ET) főtitkára, az Egyesült Államok külügyi szóvivője és civil jogvédők is –, a Fidesz azonban hajthatatlannak tűnik, mert a legutóbbi nyilatkozatok is arra utalnak, hogy az előterjesztés hétfőre tervezett zárószavazását nem halasztják el.

Hiába magyarázza azonban az ET főtitkárának küldött levelében a közigazgatási és igazságügyi miniszter a hazai parlamenti többség bizonyítványát – például azt, hogy az alkotmánybírák csak formai okból semmisítették meg az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit –, az újabb alkotmánymódosítás több sebből is vérzik.

Az egyik legsúlyosabbnak tűnő probléma, hogy olyan szabályokat kívánnak az alaptörvénybe foglalni – a család fogalmától a választási kampány korlátozásáig –, amelyekről az Alkotmánybíróság (AB) korábban már ítéletet mondott. Így az alaptörvény eredeti szövege vagy negyedével bővül, s új, az AB által hatályon kívül helyezett pontokhoz képest új rendelkezések sora kerül bele. A cél tehát nem egyéb, mint hogy elkerüljék az újabb alkotmányossági kontrollt.

Ez itthon működhet, hiszen a tervezetben – szemben a „pártállami” és a tavaly hatályba lépett új alkotmánnyal – az is szerepel, hogy az AB az alaptörvény rendelkezéseit egyáltalán nem vizsgálhatja, annak módosításait pedig legfeljebb a változtatások elfogadása során elkövetett eljárási hibák miatt vetheti el.

Az alkotmánybírák egyébként korábban maguk is arra a következtetésre jutottak, hogy az alkotmányhoz nem nyúlhatnak, de legutóbb már figyelmeztettek rá: ha valamely módosítás megbontaná az alaptörvény egységét – vagyis a hatályos szöveggel ellentétes rendelkezést fogadnának el –, illetve ha egy változtatás az alapjogvédelem korábban elért szintjének csökkenéséhez vezetne, közbelépnek.

Ha hétfőn a Ház szavaz, ez a lehetőség elvileg sem jöhet szóba többé. A nemzetközi fórumokat – ilyen az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága – viszont különösebben nem érdekli, hogy az EU vagy az ET valamely tagállama alkotmányban vagy törvényben határoz meg olyan szabályokat, amelyek ellentétesek az európai közösség valamely vívmányával, illetve az emberi jogok európai egyezményével. Ha ilyet tapasztalnak, el fogják marasztalni Magyarországot, miközben sokkal kínosabb lesz, ha az alaptörvényen találnak fogást.

Ez pedig könnyen előfordulhat, mert a hallgatói szerződések ügye – a röghöz kötés – sérti a munkaerő szabad mozgásának alapelvét. A miniszter magyarázkodhat, hogy mindenki oda megy a diploma megszerzése után, ahová csak akar, hiszen aki más uniós tagállamban akar dolgozni, azt ebben nem akadályozzák meg, csak ki kell fizetnie a képzés költségeit. Ilyen szabályozás a közösségen belül nemigen létezik, és ennek haszonélvezői azok a magyar diákok is, akik külföldön – gyakran tandíjmentesen – szerzik meg a diplomát.

Nálunk tehát „unortodox” megoldást találtak ki, és emiatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat. A következmény csaknem bizonyosan az lenne, hogy az unió bírósága elmarasztalná Magyarországot.

Egy ilyen verdikt hatására megint módosítani kellene a „gránitba vésett” alaptörvényt, mert ha a kormány ellenállna, a következő fordulóban már súlyos pénzbüntetést szabhatnának ki. Igaz, erre is van megoldás: ebben az esetben a fizetési kötelezettség teljesítése érdekében az alaptörvény negyedik módosítása szerint különadót vethetnének ki.

Emellett több olyan, az AB által alaptörvény-ellenesnek és nemzetközi egyezményeket is sértőnek minősített szabály kerülhet az alkotmányba, amely a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt bukhat el. Például az egyházzá nyilvánítás szabályozása kapcsán felmerülhet, nem sérti-e a lelkiismereti és vallásszabadságot, ha egy politikai grémium – a parlament – dönt arról, hogy mely társadalmi szervezet nyerheti el az egyházi státust. Ez akkor is aggályos, ha a döntést az AB felülvizsgálhatja majd.

A választási kampány alaptörvényi rangra emelendő korlátozása kapcsán is hasonló a helyzet. Hiába rögzíti az alkotmány, hogy – a hivatalos indoklás szerint a költségek csökkentése érdekében – a kereskedelmi televíziók a kampány idején nem közölhetnek politikai hirdetést, ez ettől még az emberi jogi egyezménynek a véleménynyilvánításra vonatkozó rendelkezéseit sértheti.

Nem kevésbé aggályos, hogy a tervezet más módon is korlátozná a szólás szabadságát: kimondaná, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére. Ez főként azért aggályos, mert szembemegy az AB és a strasbourgi emberi bíróság gyakorlatával is, mert mindkét fórum álláspontja, hogy közszereplőknek – függetlenül azok valóságtartalmától – a sértő vagy bántó véleményt is el kell viselniük. Az ilyen vélemények – ha például valakit hazugnak, csalónak, hazaárulónak minősítenek – szükségszerűen sértik az emberi méltóságot.

A hajléktalanok esetleges megbüntetése miatt – amire az alaptörvény negyedik módosítása adna lehetőséget, mert „az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást” jogellenessé nyilváníthatnák – ugyancsak elmarasztalhatnák Magyarországot. Ezt Luxembourgban könnyen diszkriminációnak minősíthetnék, miként a család szűkítő értelmezését is, mert ezzel az együtt élő felek jogai és kötelezettségei között tesznek nehezen magyarázható megkülönböztetést.

Azzal viszont a nemzetközi fórumok nemigen tudnak mit kezdeni, hogy az alaptörvény negyedik módosítása tovább korlátozza az AB mozgásterét. Így a testület az adókkal, vámokkal és illetékekkel kapcsolatos törvényeket csak kivételesen vizsgálhatja.

A bíráknak arra sem lesz lehetősége, hogy a korábbi határozatokra precedensként hivatkozzanak, mert azok hatályukat vesztik. Ez utóbbi – miközben a hivatalos indoklás szerint az alkotmánybírák mozgásterének bővítése volt a cél – súlyos jogbizonytalansághoz is vezet, mert elvesznek azok a fogódzók, amelyek eddig a polgárok és a jogalkalmazók számára az alkotmányos alapértékek értelmezéséhez biztosítottak segítséget.

Vagyis: újra lehet kezdeni az egészet, s félő, hogy az új összetételű AB az alapjogvédelem eddiginél alacsonyabb szintjével is beéri majd.