Munkahelyeket kell találni, s ha más nincs, akkor el kell menni gombát szedni – ezt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke találta mondani az ATV Egyenes Beszéd című műsorban. A szakember hozzátette: nem akar cinikus lenni, nem szeretne cserélni azzal, aki gombaszedésből él, de valahogy el kell kezdeni a növekedés beindítását. Az ötlet kitűnő, de pár dolgot érdemes megfontolni, mielőtt valaki új foglalkozást választana.

Aki nem szeretne pórul járni, annak érdemes legalább alapfokú gombásztanfolyamot elvégezni, ami potom tíz-húszezer forintból már kijön. A bátrabbak meg beszerezhetnek egy növényhatározót, esetleg keresgélhetnek az interneten – okostelefonnal rendelkezők előnyben! Mindez bizonyára a halmozottan hátrányos térségben élő munkanélküliek számára sem jelenthet gondot.

Ha viszont valaki távlatosabban gondolkodik, és nagy haszonra akar szert tenni, annak ennél valamivel többet kell befektetnie. Holmi erdei csiperkéből vagy őzlábgombából ugyanis nem lehet meggazdagodni, de a szarvasgombából annál inkább, hiszen kilója több tízezer forintot érhet.

Csakhogy éppen a Magyar Közlöny legutóbbi számában jelent meg a vidékfejlesztési miniszternek a föld alatti gombák gyűjtéséről szóló rendelete, ami a reménybeli gombagyűjtőknek mindjárt a kedvét is szegheti. A szerint szarvasgombát gyűjteni nem igazán olcsó mulatság.

„Földalatti gombát (a továbbiakban: trifla) csak az a személy gyűjthet, aki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) szervezésében tartott, a trifla gyűjtésére vonatkozó hatósági jellegű képzést eredményesen elvégezte” – olvasható a jogszabályban.

További feltétel: „a trifla gyűjtése az erdőgazdálkodó által a gyűjtő részére kiállított előzetes írásbeli engedély alapján végezhető”. Ez elvileg nem kerül pénzbe, de a hazai viszonyok ismeretében erre sem kötnénk nagy összegű fogadást.

Amúgy érdemes ügyelni arra is, hogy még a magántulajdonban álló erdő gazdája maga sem szedheti nyakló nélkül a triflát, mert ha a gombát eladja, a rendeletben foglalt összes feltételnek eleget kell tennie. És a „hatósági jellegű képzés”, illetve az azt követő vizsga csak egyike a követelményeknek.

Miután a szarvasgomba a föld alatt terem, a felkutatásához célszerű az emberénél jobb szaglással rendelkező segítséget igénybe venni. Kézenfekvő ötlet: keresse azt a fránya gombát a kutya. A rendelet azonban behatárolja a megélhetési gombászok mozgásterét, mert „triflát gyűjteni kizárólag a szervezeti és működési szabályzat szerint triflagyűjtéssel foglalkozó szervezetek által tartott, a triflagyűjtésről szóló képzésen igazoltan részt vett és azon alkalmassági vizsgát teljesített kutyával (…) lehet”.

Ez újabb befektetés, hiszen a feladatra alkalmas eb megvásárlása, kiképzése, majd vizsgáztatása nem filléres kiadást jelent. Hozzáértők szerint mindez akár félmillióba is kerülhet. Egy gombaszedésre vállalkozó munkanélküli számára persze ez sem megoldhatatlan feladat.

Ha valaki nagyban gondolkodik, gyorsan rájöhet arra is, hogy egy kutya nem kutya. A vágyaknak azonban a rendelet határt szab, mert azt is előírja, hogy „egy gyűjtő egyidejűleg legfeljebb két triflakereső kutyával gyűjthet”. Az ebet a gazdája ugyanakkor „köteles az állat egészségét és biztonságát nem veszélyeztető, jól látható megkülönböztető jelzéssel ellátni”. A részletekkel a jogszabály adós marad, de nyilván a „megkülönböztető jelzés” is pénzbe kerül. Szóval csak óvatosan a pályamódosítással, mert az sokba lehet.

Vannak egyébként más előírások is, például a triflagyűjtőnek naplót kell vezetnie, és a gomba kiásásához legfeljebb öt centiméter élszélességű szerszámot használhat. Emellett a keresés során nem áshat, kapálhat vagy gereblyézhet, a trifla fészkét nem hagyhatja betemetetlenül, éretlen gombát nem vihet magával, napnyugta és napkelte között pedig egyáltalán nem keresgélhet. És figyelnie kell arra is, hogy a gomba felszedését „az erdőtalaj és a gomba micéliumok kiszáradás elleni védelmének figyelembevételével kell végrehajtani”.

A kétségkívül minden részletre – még a titokzatos micéliumokra is – kiterjedő jogszabályból azonban valami kimaradt. A Szarvasgomba.hu szakportál szerint a „hagyományos, önkéntes nyomravezető a sertés”. A disznóról viszont a rendeletben egyetlen szó sem esik. Dacára annak, hogy őt „nem kell tanítani, idomítani, mert imádja a szarvasgombát”. Igaz, emiatt a sertés és gazdája között gyakori a nézetkülönbség, amit az is mutat, hogy a gombakereső disznó gazdájának „gyakran hiányzik egy-két ujja”.

„A kutyát viszont nem érdekli a szarvasgomba, meg kell rá tanítani” – olvasható ugyanitt. Meg az is: „folyik a kutatás gyakorlatban használható elektronikus szagelemző és szarvasgombajelző készülék előállítására”. A munkanélkülieknek ez ugyancsak jó hír lehet…

Kis növényhatározó

A botanikusok a Mediterráneumtól a Lappföldig tartanak számon föld alatti gombaélőhelyeket, s a manapság ismert mintegy ötszáz föld alatt élő gombafajból kétszáztizennyolc Európában él – derül ki a Trifla.hu portálon. A szarvasgombák mind gyökérhez kapcsolódnak: leggyakrabban a tölgy, a mogyoró, a hársak és a feketefenyő gyökerén élnek.

A honlap szerint a föld alatt élő gombák is spórákkal szaporodnak, s a spórákat a rovarok, a giliszták és más turkáló állatok, de főképp a víz terjeszti. A spórákból fejlődő gombafonalak, a micéliumok átszövik az erdő feltalaját, avartakaróját, rákúsznak a lehullott termésekre, és így azonnal meg tudnak telepedni a csírázó növény gyökerén.

A valódi szarvasgombák legjobban azokban az idős tölgyesekben és bükkösökben érzik jól magukat, amelyekben a fák egymástól 8-10 méterre állnak, nincs lágy szárú aljnövényzet, s a talaj humuszban és mészben gazdag, laza, homokos vagy köves szerkezetű.