Az ügynökügy kerékkötői
A történész az Indexen tette közzé Intézményesített hazugság című írását, melyben így fogalmaz: "A jelenlegi szabályozás szerint ha valaki fedőnéven állambiztonsági tisztnek írásban és szóban egy titkos lakáson vagy rendőrautóban jelentést adott, akkor az nem nevezhető hálózati személynek, azaz ügynöknek – erről bírói ítélet is létezik éppen Martonyi János ügyében. Azt hiszem nem szükséges magyaráznom ennek abszurditását. A jelenlegi, szocialistáktól örökölt 2003. évi 3. törvényen nyugvó szabályozás ugyanis olyan kritériumokat állít fel ügynökdefinícióként, aminek a kb. 200.000 beszervezett személy 0,01%-a felel meg. Csak akkor nevezhető ügynöknek valaki, ha három kritériumból kettő teljesül: létezik saját kezű aláírás beszervezési nyilatkozaton, saját kezű aláírás anyagi juttatás átvételéről, és más irat, ami ügynöki tevékenységére utal."
Ungváry a jelenlegi törvényt – az egyetlent, amit a szocialista örökségből a Fidesz diadalittasan felvállal – az ügynökök mentésére hozta az a perverz „Hazafias Népfront”, amelyben az egyébként igen eltérő politikai nézeteket valló Berecz János, Boross Péter és Kövér László egyaránt felesleges tevékenységnek, az értelmiség köldöknézésének vagy sérült lelkek ambíciói megnyilvánulásának ócsárolják azok igyekezetét, akik tiszta vizet akarnak önteni a pohárba. Kövér miniszterként sem tett semmit az ügynökügy rendezéséért, legutóbb pedig értelmiségi belügynek, gumicsontnak, álvitának, pótcselekvésnek nevezte a vitanapot.
A történész Berecz és Boross Péter alapállásán sem csodálkozik."Berecz haszonélvezője volt a rendszernek - írja -, el is várható tőle hogy védje azokat, akiknek lelki tönkretételéből lehetett működtetni a diktatúrát. Boross esetében sem csodálkozhatunk, hiszen ő 1965-től mint a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, 1971-től pedig mint igazgatója működött. Hogy finoman fogalmazzak, ezek a posztok nem voltak mentesek bizonyos együttműködési automatizmusoktól. Az állambiztonság szótárában „hivatalos kapcsolat”-nak hívták azt a személyt, akinek állásából adódóan rendszeres és kollegiális kapcsolatban kellet lennie állambiztonsági tisztekkel. „Hivatalos kapcsolat” jellegű állásba elvileg ki sem lehetett volna nevezni olyan személyt, akitől ne lett volna elvárható, hogy teljesítse a vele szemben nyilvánított elvárásokat. A Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat pedig nem akármilyen munkahelynek számított: jellegéből adódóan mind a bűnügyi, mind az állambiztonsági szerv folyamatosan és legalább száz fős hálózati állománnyal jelen volt üzemegységeiben. Nehéz lenne nem arra következtetnünk tehát, hogy a vállalat mindenkori vezetője az állambiztonság képviselőivel is folyamatosan kölcsönösségi alapon konzultált. Például olyan kérdésekben, hogy hol milyen helyiségeket kíván a BM technikus csoportja „felújítani” milyen szobák kulcsairól kell kinek másolatot adni, vagy hogy a vállalat bizonyos pozícióira honnan kell embereket felvenni."
Ungváry megjegyzi, ha a szálloda szót beütjük az SZT-tisztekkel kapcsolatos szigoruantitkos.hu-n, akkor 15 találatot kapunk. "Azt is tudjuk, hogy csak a Gundel étteremben 1964-ben az összesen 100 alkalmazottból nem kevesebb mint 22 volt az állambiztonság ügynöke. A Budán ma Mambo-bár név alatt futó, akkoriban Sole Mio néven és „Ámor Háza” fedőnéven üzemeltetett kéjtanya 1970-ben is azért bukott meg, mert a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat és a Fővárosi Tanács korrupt vezetőinek más volt az érdeke, mint az állambiztonságé és ezért szándékosan dekonspirálták az objektumot (felfedték idegenek előtt, hogy a bár asztalai be vannak poloskázva). A budapesti vendéglátóhelyeken még 1986-ban is folyamatos megfigyelés alatt tartotta az állambiztonság az összejáró volt ludovikás tiszteket, volt katonaiskolásokat és más csoportosulásokat, akiket az erre kiválasztott pincérek, felszolgálók, étteremvezetők hathatós támogatásával változatosan aljas eszközökkel „bomlasztott” és „lejáratott”.
Boross nem tudott semmit?
A történész fölteszi a kérdést: "Vajon Boros Péter ilyen közegben úgy lett volna igazgató, hogy ezekről az ügyekről semmit sem tudott volna? Elképzelhető, hogy az állambiztonság számára ne lett volna alapvető feltétel a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatójának feltétlen lojalitása?"
A keddi parlamenti vitanapon Kontrát Károly államtitkár állítása szerint a jelenlegi szabályozás megfelelő. Kevesen tudják, hogy a jelenlegi szabályozás szerint, ha egy férj rákérdez arra a levéltárban, hogy felesége ügynök volt-e, akkor erre nem kap felvilágosítást csak abban az esetben, ha a feleség róla is jelentett és ezek a jelentések fennmaradtak.
Wittnert nem zavarja a tartótiszt
"Többen megemlítették, fogalmaz Ungváry, hogy helytelen az ügynökökkel foglalkozni, helyette a politikai megrendelők, a tartótisztek felelősségét hangsúlyozták. Wittner Mária (Fidesz) ki is emelte hogy utóbbiak ma is jó állásokban lehetnek, csak azt felejtette el, hogy ezt ma a Fidesz-kormánynak köszönhetik. Csak egy példa: a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettesének a fülkeforradalom után nevezték ki a III/III-as csoportfőnökség egyik tartótisztjét.
Demeter és a 150 év
A történész is szóba hozta Demeter Ervin kifogását, miszerint a történészek „nem törnek ki a szűk körből”, pedig meglátása szerint ilyen széles körben sehol sem kutathatóak az adatok a volt szocialista országokban. "Itt kell emlékeztetnem arra - jegyzi meg Ungváry Krisztián -, hogy (1) azokat a történészeket, köztük jómagamat, akik e szűk körből ki kívántak törni, épp a Demeter Ervin által helyeselt törvények alapján állítottak bíróság elé és ítéltek el (2) nem más mint Demeter Ervin volt az, aki korábban 150 évre kívánta zároltatni az állambiztonsági anyagokat és (3) bármilyen összehasonlítás bizonyítja (lásd például a Kenedi-bizottság jelentését), hogy Magyarország nem élen jár, hanem hátul kullog a múlt megismerésének kérdésében."
