Politika és korrupció címmel rendezett két napos konferenciát a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és a Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub. A szombaton zárult tanácskozás negyven előadója azt elemezte, hogy miképp fejti ki hatását a korrupció az államigazgatásban, az önkormányzati szférában, a privatizációban, a közbeszerzési eljárásokban, politikai marketingben, a pártfinanszírozásban, a civil szervezetek támogatásában és a médiában.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke első felszólalóként azzal adta meg a konferencia alaphangját, hogy azt állította: korrupció melegágya az államszervezet működésének kiszámíthatatlansága. Az ÁSZ vezetője úgy vélte: a vállalkozókat kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ha elindulnak bizonyos állami programok, majd a költségvetés hiánya miatt hirtelen elhalnak. Akkorra már a vállalkozók gépeket vásárolnak, embereket vesznek fel, ezért gondolkodás nélkül hajlandók „áldozatot hozni” azért, hogy megtarthassák megrendeléseiket. Az önkormányzatok szintjén viszont az uram-bátyám világ a korrupció táptalaja Kovács Árpád szerint, hisz egy településen általában az önkormányzati vezetők rokonai, barátai foglalják el a helyi intézményekben az irányítói posztokat, és ők nyerik el a beruházásokat.

Kovács hangsúlyozta, hogy a korrupciót azért nehéz leleplezni, mert az eljárás során a megbukott ügyintéző csaknem mindig azzal védekezik, hogy: „hibáztam, hülye voltam”. Magánbeszélgetésben viszont az ügyintéző elismeri, hogy „parancsra voltam hülye”. Az ÁSZ elnöke egyébként nem számít arra, hogy a korrupció csökkenne a jövőben Magyarországon, mivel a magyar közigazgatás újabb és újabb átszervezése növeli a bizonytalanságot, a labilitás pedig a korrupciót.

Lengyel László, közgazdász, politológus, a Pénzügykutató Zrt. vezérigazgatója viszont azt prognosztizálta, hogy a válság  a korrupció eddig működő globális hálózatait és stratégiáit részben megsemmisíti. Lengyel azzal érvelt, hogy ami 2008-ig még legitim volt, az a válság tavalyi kirobbanása után elfogadhatatlanná vált. A válság hatását megszenvedő emberek ugyanis ingerültek azzal az elittel szemben, amelynek szerepe van a krízisben. Így nem

tűrik már el, hogy a politikusok indokolatlan összegeket vegyenek fel költségtérítésként, családtagjaikat nyomják be jól fizetett állásokba, titkos bankszámlákat tartsanak fenn Svájcban, Lichtensteinben vagy valamelyik egzotikus államban, s vitatható adótrükköket vessenek be jövedelmük növelése érdekében. Mindamellett Lengyel László abban nem bízik, hogy a korrupció hosszú távon veszít a pozícióiból, a politológus szerint öt év kell ahhoz, hogy kialakuljanak az új korrupciós stratégiák és hálózatok.

Petrétei József, volt igazságügyi miniszter, a PTE jogi karának oktatója arról beszélt, hogy az átgondolt jogi szabályozás hiánya miatt nem lehet eredményesen küzdeni a korrupció ellen. Petrétei - inkább szaktudományos, mint a nyilvánosságnak szánt előadása - azt fejtegette, hogy korrupciós szempontból ugyanannyi bajt okoz, ha az állam egy terület túlszabályoz, mintha hiányosan teszi ugyanezt.

Fábián Adrián, a PTE  jogi karának adjunktusa is úgy látta, hogy a rendcsinálást a jogalkotással kell kezdeni. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ritkán indul vizsgálat korrupciós ügyekben az önkormányzatoknál, s ezt már csak azért is furcsállta, mert az önkormányzati ülések jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a képviselők számtalanszor megvádolják egymást szabálytalan és korrupciógyanús ügyintézéssel, feljelentés még is roppant ritkán születik az ülést követően.

Fábián szerint gond, hogy az önkormányzatok belső ellenőrzése gyenge, s a jegyzők – mivel a képviselő-testület alkalmazza őket - nem jelentenek  hatásos kontrollt. Kákai László, a PTE jogi karának docense e gondolatot folytatva már azt állította, hogy korrupció szempontjából az önkormányzati szféra a legfertőzöttebb. Az ügyeket azonban a települések irányítói házon belül elintézik, így ezek túlnyomó része látenciában marad. Beszédes jelek azért vannak a kívülállók számára is, mert például okolt ad gyamakvásra az, hogy a hasonló pártszínezetű városokban ugyanazok a cégek nyerik el a megbízásokat.

"A szomszéd kertje se zöldebb” - e kifacsart mondással vezette be  előadását Tuka Ágnes, a PTE bölcsészkarának oktatója. Tuka az Európai Unió korrupció ellenes harcáról értekezett. Az Unióban 1999 óta fordítanak különösen sok energiát erre a küzdelemre. Ennek érdekében létrehoztak egy csalás elleni hivatalt – az OLAF-ot –, aminek jelenleg ötszáz alkalmazottja van. Egy OLAF-vizsgálat átlagosan 23 hónapig tart, szeretnék, ha ezek a kontrollok gyorsabban, legalább egy év alatt befejeződnének.  Egyébként a 2000. és 2007. között kifizetett uniós pénzek 0,17 százalékáról bizonyosodott be, hogy csalás történt. A leggyakrabban az agrártámogatások kiutalása során derül fény csalásra, tudtuk meg az előadótól.

Mellesleg a konferencia előadói – úgy tűnt – abban egyet értettek, hogy Magyarországon az ÁSZ és a Versenyhivatal küzd a legkövetkezetesebben a korrupció ellen. Lengyel László szerint előbbinek az ad erőt, hogy vezetőjét a parlament nem egyszerű, hanem kétharmados többséggel választja meg, a Versenyhivatalnak meg az Unió biztosít támogatást. A politikusokról viszont jó szó nem esett. Horváth Csaba, a PTE történész-politológusa, a konferencia egyik rendezője azt mondta, hogy ma a hazai politikusokat leggyakrabban efféle kifejezésekkel minősítik: alakoskodó, gerinctelen, megbízhatatlan, gáncsoskodó, rágalmazó, agresszív, számító.

A tanácskozáson senki sem védte meg a politikusokat.