Az állam nem ütheti ki a cigarettát az emberek kezéből
Az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére november 17-ét ünneplik, 1988 óta füstmentes világnbapként. Az Egyesült Államokból indult mozgalomban azt hangsúlyozzák: a dohányosoknak nincs joguk ártani a körülöttük lévőknek. Kérdés: mire elég ez a jog.
Nagy Britanniában megütközést keltett a hír, hogy az északkeletlondoni Redbridge kerület vezetése úgy határozott, hogy dohányosok nem lehetnek nevelőszülők. A tilalom 2010-megtiltben lép életbe és célja a gyermekek megóvása a passzív dohányzás veszélyeitől.
A dohányosok diszkriminációjára Magyarországon is voltak már kísérletek. Nyilvánosan legutoljára Mikola István egykori egészségügyi miniszter „vegzálta” a dohányosokat, amikor kijelentette: aki nem szokik le káros szenvedélyéről, nem is dolgozhat a minisztériumban. Akkor többen is diszkriminációval vádolták, s igazuk is volt: a munkaadó legfeljebb a munkahelyen szabhat korlátokat, azzal viszont, ha előírja, hogy otthonában, szabadidejében ki mit nem tehet, alkotmányos jogokat sért.
Magyarországon egyébként leginkább az álláskeresésben okoz, okozhat hátrányt a káros szenvedély. Ez annak ellenére is igaz, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság diszkriminációként kezeli azt, ha valaki hirdetésben tünteti fel, hogy csak nemdohányzók jelentkezését várja az állásra. Ha tehát az alkalmazás kizárólagos akadálya a dohányzás, abban az esetben a munkáltató diszkriminációt követ el. Ha ez bizonyítható, büntetést kell fizetnie.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a britekéhez hasonló, a dohányosokat sújtó diszkriminációról Magyarországon még csak nem is hallottak.
Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezetője szerint a dohányzás addikció, betegség, ez alapján pedig nem érhet senkit hátrány.
– Ha az elbírálást nézzük, nem az a veszélyes, ha valaki dohányzik, hanem, ha másokat passzív dohányzásra kényszerít, a kettő pedig nem feltételezi egymást. Csak az lehet kizáró ok, amivel mást veszélyeztethetek – mondja a jogvédő. Osztja ezt a véleményt Kolláth György alkotmányjogász is, aki szerint egészen biztos, hogy ha valaki ilyen alapon pert indítana, azt meg is nyerné. Szerinte minden olyan rendelkezés, ami a dohányost arra kényszerítené, hogy megfossza magát a szenvedélyétől, alkotmányos jogokat sért, hiszen ellentmondana az önrendelkezés jogának.
– Igaz – teszi hozzá – a munkavállalás esetében más a helyzet: míg a közhivatalokban igen, addig a cégeknél már nehezen védhető a dohányos. Itt ugyanis hivatkozhat arra a munkaadó, hogy dolgozója akkor, ha a munkaideje 1011 százalékát elfüstöli, bevételkiesést okoz. Az alkotmányjogász szerint azonban a dohányzással kapcsolatos legfőbb alapelvként azt kéne érvényesíteni, hogy az „állam nem ütheti ki a cigarettát az emberek kezéből”.
