A szabad demokrata képviselő azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy véleménye szerint bele kell-e törődni abba, hogy "sérülhetnek az alapvető emberi jogaink, fogadjuk el, hogy állam a törvények felett áll". A politikus arra is kíváncsi, hogy a kormányfő szerint letudható-e az ügy annyival, hogy a megítélt kártérítést átutalják, de az iratok megismerését a "magyar állam képviselői" változatlanul megakadályozzák.

Gulyás József arra is kíváncsi, hogy ki testesíti meg ebben az ügyben a magyar államot, vagyis ki a felelős azért, hogy az illetékes magyar bírósági döntések ellenére éveken keresztül megtagadták Kenedi Jánostól az általa szabályos irattári jegyzéken fellelt, titkos minősítését 1996-ban már elveszített dokumentumokhoz való hozzáférést. Feltette azt a kérdést is, hogy ki a felelős azért, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága magyar államot elmarasztaló döntése után "sem történt semmi".

A politikus végül arról faggatja a kormányfőt, hogy "ezzel a precedenssel nem jár-e élen a kormány a jogkövető magatartás szétzüllesztésében"?

A szabad demokrata képviselő emlékeztetet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága „A Kenedi c/a Magyarország" ügyben 2009. május 26-án született ítéletében elmarasztalta a magyar államot, mert Kenedi János kutató számára 1998 óta nem biztosítottak betekintési jogot - jogerős magyar bírósági ítéletek ellenére sem - az általa kért iratokba.

Gulyás József szerint a magyar hatóságok az ítélet anyagi vonatkozású részét kívánják csak rendezni a kutatóval, a kért iratokat továbbra sem bocsátják rendelkezésére. Mint írja, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) a mai napig sem vette fel hivatalosan a kapcsolatot az ítélet kedvezményezettjével, akit az Önkormányzati Minisztérium sem keresett meg hivatalosan. A politikus leszögezi, hogy mivel a strasbourgi ítélet a véleményszabadság megsértéséről is szól, az iratok megismerését, a kutatónak történő rendelkezésre bocsátását magától értetődőnek tekinti. Mint írja, mindezek miatt érthetetlen a magyar hatóságok elzárkózása az ítélet maradéktalan végrehajtásától.

Gulyás József arra is kitér, hogy Kenedi János évtizedek óta kutatja az 1944 és 1990 közti történelmi múltat, ezen belül, illetve a kutatómunka részeként a pártállam belügyminisztériumi iratait. Ebben az ügyben viszont a "titkos minősítését" 1996. június 30-án elvesztett iratok kutathatóságát a magyar államnak a képviselő számára ismeretlen döntéshozója, ismeretlen okból korlátozza.

Az IRM sajtóosztálya augusztus 29-én tudatta az MTI-vel, hogy a tárca kifizeti Kenedi Jánosnak a strasbourgi bíróság által megítélt összeget. Ezen túlmenően már csupán annyit közölt az IRM, hogy Kenedi János és az Önkormányzati Minisztérium között a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt jelenleg is végrehajtási eljárás van folyamatban. Sajtóhírek szerint az iratok, melyekbe a magyar bíróságok által meghozott jogerős ítéletekkel ellentétben több mint egy évtizede nem tekinthet be a kutató, továbbra sem lesznek hozzáférhetőek. Igaz, erre a strasbourgi bíróság ítéletében nem is kötelezte a magyar államot.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága ez év május 26-án adott igazat Kenedi Jánosnak a magyar állam ellen indított perben. A strasbourgi bírói fórum megállapította, hogy az ügyben az eljárás túlzott elhúzódásával sérült a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, a Belügyminisztérium folyamatos ellenállásával pedig a véleménynyilvánítás szabadságának joga. Ugyanis a magyar hatóság folyamatosan ellenállást tanúsított a bíróság ítéletének végrehajtásával szemben. Ez a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt - olyan obstruktív cselekménysor, amelynek következményeként megállapítható: sérült Kenedinek a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, hiszen nem fért hozzá akadálytalanul ahhoz a forráshoz, amit a tanulmány elkészítéséhez szükségesnek ítélt.

A strasbourgi bíróság a nem vagyoni kár megtérítéseként 6 ezer eurót, a felmerült költségek megtérítése címén 7 ezer eurót ítéltek meg Kenedinek.