Megelőzhető-e az iskolai ámokfutás?
Az iskolai ámokfutás a XX. század végének jellegzetes terméke. Közvetlen oka az agressziószabályozás zavara, ennek hátterében azonban számos olyan társadalmi jelenség áll, amelyet az életforma változása hozott magával – mondja Temesváry Beáta pszichiáter, a Magyar Szuicídium-Prevenciós Társaság elnöke.
– Bizonyos mértékű, szabályozott agresszió nélkül az ember nem képes a túlélésre. Az agressziónak azonban vannak kulturált, érett, kreatív levezetési formái – például a sport, vagy a konfliktusok kibeszélése –, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek veszélytelenül megszabaduljanak a bennük halmozódó feszültségektől. Ámokfutók és pszichésen beteg emberek mindig is voltak, de a nyugati kultúrákban viselkedésük csak a XX. század második felétől kezdett szociokulturális mintává válni.
Temesváry Beáta osztja azok álláspontját, akik szerint ennek egyik legfőbb oka a televíziózás és az internetezés elterjedése. A média ambivalens üzenetet közvetít az erőszakról és a halálról. A régmúltban az emberek – a gyerekek is – gyakrabban voltak szemtanúi csatáknak, brutális emberöléseknek. Ám akkor közvetlenül érzékelték a szenvedést és a végleges elmúlást, ami lehetővé tette az empátia kialakulását is.
A televízióban a főhős meghal, de az őt alakító színész pár perc múlva újra látható, esetleg egy joghurtreklámban. Ezáltal a gyermekekben megváltozik az a tudat, hogy a halál visszafordíthatatlan. A brutalitás és a halál tömegessé válik a képernyőn, de ezt nem kíséri a részvét, a gyász, a veszteség közvetlen megélése.
Gyilkos öngyilkosok?
Nemcsak a médiában, hanem a társadalomban is erősen elterjedt az erőszak. Freud és követői óta ismert, hogy aki nem képes kifelé irányítani az agresszióját, az önmaga ellen fordíthatja. Az 1950-es évek két szociológusának, Henrynek és Shortnak elmélete szerint azokban a társadalmakban, ahol magas az öngyilkosságok száma, ott alacsony a gyilkosságoké. Ennek ellentmond Temesváry Beáta kutatása: gyakori, hogy a valamilyen ok miatt öngyilkosságra készülő ember másokat is magával akar vinni a halálba.
A legtöbb iskolai ámokfutás esetében is van hasonló motívum. A szenvtelen gyilkosságokat többször az epilepsziás rohamhoz hasonló beszűkült tudatállapotban követik el. A következmények láttán azonban hirtelen megszűnhet a beszűkült állapot. A pszichiáter ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a sajtóhírek szerint Pécsett az elkövető arra gondolt, még látni szeretné a szüleit, ezért az öngyilkosságot már nem volt képes kivitelezni.
Nem véletlen, hogy az iskola – a világ több országában – gyakori helyszíne az ámokfutásnak. Az iskola „különleges munkahely”, szabályokkal, alá és fölérendeltséggel, illetve sérelmekkel. Sem a túlságosan korlátozó „porosz”, sem a túlságosan megengedő „angolszász” változata nem képes kezelni az agressziószabályozás családból hozott zavarait.
Magyarországon a pécsi volt az első fegyveres ámokfutás. Temesváry Beáta azonban hangsúlyozza: voltak egyértelmű előzmények. Például a mobiltelefonnal felvett és az interneten nyilvánosságra hozott képsorok, amelyeken fiatalok egymást kínozzák, illetve idős tanárt, fiatal tanárnőt aláznak meg.
Megelőzni a tragédiákat
Hogy meg lehetne-e előzni a pécsihez hasonló tragédiákat? Igen, a többségüket meg lehetne, válaszolja a pszichiáter, de mindig lesznek kiszámíthatatlan cselekmények. A pszichiátriai szűrés és kezelés jelenleg alig működőképes: Magyarországon mintegy kétmillió veszélyeztetett emberre már kevesebb, mint 600 pszichiáter jut. Vizsgálatra kényszeríteni embereket nem lehet – még akkor sem, ha a környezetük pszichés betegségre gyanakszik.
Az erőszakos bűnözők egy részéről is többnyire csak a letartóztatásuk után derül ki, hogy pszichésen veszélyeztetettek. Az orvosok és a betegek között meglazult a bizalom – a pécsi elkövető például járt pszichiáterhez, de váltogatta a kezelőorvosait, és az információk szerint nem szedte rendszeresen a gyógyszereit.
Az agresszió szabályozása
Az agressziószabályozás megtanulásának a legfontosabb színtere a család – figyelmeztet Temesváry Beáta. A Grimm-mesék is tartalmaznak horrorisztikus történetet – de a mesélő szülő vagy nagyszülő értelmezheti azokat, és oldhatja a gyermek félelmét. Ma ez egyre ritkábban fordul elő. A család is mindinkább válságba kerül – e folyamat visszafordítása segítené legjobban a megelőzést.
Az is hasznos lenne, ha a média nem pusztán bemutatná, hanem megfelelően értelmezné is a közvéleményt fölborzoló eseteket. Ugyanis az összetett értelmezések helyett többnyire csak leegyszerűsített, egymásnak ellentmondó, a zavart fokozó, laikus magyarázatokra futja.
Az iskolai ámokfutásnak legalább a szociokulturális okain igenis lehetne változtatni – de csak több nemzedéknyi idő alatt. Jelenleg erre nem látszik sok szándék, mint ahogyan arra sem, hogy javítsák, és ne rontsák tovább a pszichiátriai ellátást – summázza véleményét dr. Temesváry Beáta. Rövid távon egyetlen hatásos megelőzési módban lehet reménykedni: ha nem könnyítik, hanem nehezítik a lőfegyverek hozzáférhetőségét
