Egy, a gyülekezési jogról szóló törvény rendelkezésein alapuló korábbi bírósági ítéletet, illetve magát a jogszabályt is megtámadta az LMP az Alkotmánybíróság (AB) előtt, és ez a beadvány is szerepel a testület keddi napirendjén.

A párt alkotmányjogi panasz keretében a Fővárosi Törvényszék végzésének megsemmisítését kérte. Az LMP 2012 februárjában jelentette be, hogy rendezvényt szeretne tartani a Hősök terén. A BRFK azonban nem döntött érdemben a demonstráció megtiltásáról, hanem a kérelmet hatáskör hiánya miatt elutasította, s egyben tájékoztatta a kérelmezőt a fellebbezés lehetőségéről.

A BRFK döntése ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. A Fővárosi Törvényszék márciusi végzésében azonban megállapította, hogy ilyen felülvizsgálatnak nincs helye, ezért azt fellebbezésként áttette az ORFK-hoz, megjegyezve, hogy a BRFK rendelkezett volna hatáskörrel a kérelem elbírálására.

 A rendőrség első fokon azért utasította el ez LMP kifogását, mert a fővárosi önkormányzat már korábban jelezte igényét az adott területre. Az ökopárt viszont úgy vélte, hogy a kormány és a helyhatóság biztosan nem kíván Budapesten annyi területet igénybe venni, mint amennyire az igényét bejelentette. A végzés ezért sérti a békés gyülekezéshez való alapvető jogot és a jogorvoslathoz való jogot – véli az LMP.

Az indítványozó ugyanakkor kérte a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 9. paragrafusának megsemmisítését – a szerint „a rendőrség határozata ellen fellebbezésnek helye nincs; a határozat közlésétől számított három napon belül a szervező kérheti az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát” –, mert az szerinte sérti a gyülekezéshez és a jogorvoslathoz való jogot.

A Legfelsőbb Bíróság – idén januártól Kúria – volt elnökhelyettese is az AB-hez fordult, kérve a bíróságok igazgatásáról és szervezetéről szóló törvény azon részének visszamenőleges hatályú megsemmisítését, amely szerint az ő megbízatása az alaptörvény hatálybalépésével megszűnik.

Az indítványozót a köztársasági elnök a korábban hatályos alkotmányra, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényre tekintettel 2009. november 15. napjától hat évre – 2014. november 15. napjáig – nevezte ki. A panaszos álláspontja szerint ezért az eltávolítása sérti a jogállamiság elvét, mert egyrészt a jogalkotó egyedi ügyben döntött jogszabályi formában, másrészt az ilyen eljárás a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

Az indítványozó szerint a bírósági szervezet alaptörvényben és sarkalatos törvényekben rögzített szervezeti, hatásköri változásai nem tették indokolttá és alkotmányossági szempontból elfogadhatóvá az ő elnökhelyettesi tisztségének lerövidítését.

A panaszos úgy véli, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés azért is alaptörvény-ellenes, mert nem biztosít jogorvoslatot a törvényi formában megjelenő egyedi döntés ellen. Ezen túl az idő előtti menesztése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik, mert törvény erejénél fogva a száznál több bírósági vezető közül csak az elnökhelyettes tisztségét szüntették meg. Ez szerinte önkényes is, mert az ilyen intézkedés szükségessége a bíróságok szervezeti-igazgatási átalakításával összefüggésben nem igazolható.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény azon, 2011. január 1-jétől hatályos rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte egy panaszos, amelyek az ügyvédi kamarai felvétel feltételéül írják elő, hogy a jelölt legalább egy évig ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlatot folytasson.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések indok nélkül tesznek különbséget a jogi szakvizsgával rendelkező munkavállalók között, s akár teljes egészében lehetetlenné tehetik, hogy a más területen gyakorlatot szerző és így szakvizsgázó személy ügyvédként végezzen munkát.

Az indítványozó megítélése szerint a korlátozás nem szükségszerű és nem arányos. Úgy gondolja, hogy ezzel a vállalkozáshoz, és ehhez kapcsolódóan a munkához való jogot korlátozzák.