Két vádlott – köztük a Pénzügyminisztérium volt államtitkára – esetében új eljárást javasol a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az úgynevezett Sukoró-ügyben – közölte a vádhatóság az MTI-vel, miután pénteken továbbították a szegedi táblabíróságra az ügy iratait.

A főügyészség a közleményben azt írta: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. két korábbi vezetőjére kiszabott büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartották, míg a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és az értékbecslőt érintő felmentő rendelkezésekkel szemben – a tényállás megalapozatlansága miatt – az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozták.

A Szolnoki Törvényszék tavaly szeptemberben négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatóját a Sukoró-ügyként ismertté vált perben, Császy Zsolt, a cég volt értékesítési igazgatója pedig halmazati büntetésként 3 év 6 hónap letöltendő börtönt kapott. A bíróság az első- és a másodrendű vádlottat különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek. Császy Zsoltot mint bűnsegédet ítélték el a cselekmény miatt, és magánokirat-hamisításban is bűnösnek találták.

Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és F. Zsolt értékbecslőt felmentették a fenti vád alól. V. Bálint ügyvédet kétrendbeli közokirat-hamisítás miatt pénzbüntetésre ítélték, amely az összesen 600 ezer forint meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre változik.

Az első-, a másod- és az ötödrendű vádlott védője felmentésért fellebbezett. Az ügyész az ítélet ötödrendű vádlottra vonatkozó részét tudomásul vette.

Az ügy előzménye, hogy az állam képviseletében eljáró MNV 2008. július 30-án egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződést kötött egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli–magyar üzletemberrel.

A Központi Nyomozó Főügyészség ezzel kapcsolatban 2009 áprilisában nyomozást indított. A Fővárosi Ítélőtábla 2011. június 13-án jogerősen semmisnek mondta ki a szerződést, azzal, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A vádirat szerint a beruházással összefüggő telekcsere-szerződés teljesülése esetén 1,294 milliárd forint kár érte volna az államot.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség közleménye, amelyben a Sukoró-ügyben a Szolnoki Törvényszék jogsértő eljárásban hozott, súlyos valótlanságokat tartalmazó ítéletének súlyosbítását kérte, újabb kétségeket kelt a büntetőeljárás tisztességével és jogszerűségével kapcsolatban – fogalmaz lapunkhoz is eljuttatott közleményében Tátrai Miklós és Császy Zsolt.

Állításuk szerint megdöbbentő, hogy az ügyészség egy olyan eljárást kíván tovább folytatni, amellyel kapcsolatban eddig három alkotmánybírósági határozat, a Velencei Bizottság állásfoglalása és a strasbourgi emberi jogi bíróság ítélete is egybehangzóan kimondta, hogy az alkotmánysértő, és nemzetközi egyezményekbe ütköző alapokon nyugszik.

A vádlottak szerint a Szolnokon első fokon eljáró, Sólyomváriné Csendes Mária bíró által vezetett tanács tavaly szeptemberben úgy mondta ki az ítéletet, hogy előtte sorozatos jogsértéseket követett el. Kifogásaikat pontokba szedték.

1. A 2013-14-ben alaptörvény-ellenesen lefolytatott eljárást jogszerű keretek között nem ismételték meg,

2. A bíróság nem teljesítette indoklási és mérlegelési kötelezettségét, az ítélet állításait nem indokolta meg.

3. Az ítélet olyan állításokat tartalmaz, amelyek az eljárás során soha nem hangoztak el, azokra bizonyítás nem folyt.

4. Hét kihallgatott tanú vallomását nem vették figyelembe a bizonyítékok között.

5. Három olyan vallomást figyelembe vették viszont, miközben a tanút más eljárásban hallgatták ki.

6. Három esetben olyan tanú nyomozati vallomását értékelték, akit ki sem hallgattak a nyomozás során.

7. Kulcsfontosságú, a védelem által indítványozott tanúkat nem voltak hajlandók kihallgatni.

8. A kihallgatásra vonatkozó indítványokat 13 tanú esetében indoklás nélkül elutasították.

9. A kihallgatásra vonatkozó indítványokat 21 esetben el sem bírálták.

10. Ötvennégy esetben a tanúknak csak a nyomozás során tett vallomásukat vették figyelembe, így nekik a védelem nem tehetett fel kérdéseket.

11. Olyan tanú kihallgatására hivatkoznak, akit ki sem hallgattak.

12. Olyan bizonyítékokra hivatkoznak, amelyeket a vádlottakkal nem ismertetett.

13. Olyan bizonyítékokat használtak fel, amelyeket törvényesen nem lehetett volna figyelembe venni.

14. Olyan bizonyítékra hivatkoznak, amelyet a bíróság maga zárt ki az eljárás során.

15. A védelem által kért okiratok beszerzését indoklás nélkül elutasították, három indítványt el sem bíráltak.

16. A nem magyar nyelvű iratokat a fordítás hiánya, vagyis azok megismerése nélkül zártak ki a bizonyítékok közül.

17. Nem bírálták el az ügyészségi szakértő kizárására tett indítványokat.

18. Nem engedélyezték, hogy a védelem szakértőt kérjen fel, és nem rendeltek ki bírósági szakértőt sem.

19. Az ítéletet kizárólag az ügyészségi szakértő véleményére alapozták úgy, hogy minden azzal ellentétes adat, közokirat létezését az ítéletből kihagyták.

Az ügyészségnek – függetlenül és pártatlanul eljárva – ezeket a jogsértéseket észre kellett volna vennie, azokra a másodfokú bíróság figyelmét fel kellett volna hívnia – fogalmaz a két vádlott. Nem tették meg, ehelyett a nyilvánossághoz fordultak, és a közlemény szerint folytatták „az eljárás során már megszokott klisékre épített propagandát, a törvénytelen elsőfokú ítélet súlyosbítását kérve”.

Mindazonáltal remélik, hogy, hogy „a másodfokú bíróság a büntetőeljárást négy évnyi tévelygés után visszatéríti a törvényesség útjára, és kizárólag tények alapján, törvényes döntést hoz majd”.