Jávor szerint ellenkezik az uniós joggal, hogy az orosz Roszatom nyilvános nemzetközi pályáztatás nélkül bővítheti a paksi erőművet. A politikus hétfői budapesti sajtótájékoztatóján bizonyosnak nevezte, hogy ha elindul az eljárás, akkor az unió a közbeszerzési szabályokkal ellentétesnek fogja találni a tendereztetés elmaradását. A képviselő arra kérte az Európai Bizottságot, hogy ha szerintük sem lehet nemzetközi tender nélkül dönteni az ügyben, akkor állapítsa meg a jogsértést, és szólítsa fel a magyar kormányt a megállapodás megszüntetésére.

Behozhatatlan lenne az előny Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Ahogyan arról lapunkban már beszámoltunk, Jávor kezdeményezése nem az első eljárás, amely a paksi bővítéssel kapcsolatban az Európai Bizottság elé került. Idén júniusban a Greenpeace és az Energiaklub fordult Brüsszelhez, mivel jogi szakértőik szerint a tervezett finanszírozási konstrukció (orosz hitel és költségvetési visszafizetés) tiltott állami támogatásnak minősül. A két szervezet akkori közleménye szerint a paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani. Ez az ország évtizedekre szóló eladósodásával fenyeget, mert az adófizetők pénzéből törlesztenék a hitelt és pótolnák ki a teljes beruházás hitelből nem fedezett részét. Ezzel ugyanakkor behozhatatlan előnybe hozzák a nukleáris ipart a fenntartható energiatermelési módokkal szemben.

A beadvány részletesen indokolja, hogy a paksi beruházás finanszírozása miként meríti ki az állami támogatás uniós jogszabályokban rögzített öt kritériumát. Az EB öt kritérium alapján elemzi egy-egy beruházás esetében az állami támogatás jogszerűségét:

1. A finanszírozás akkor ütközik az uniós jogba, ha a projekt állami forrást von be (Paks 2 esetében a hitelt a magyar állam veszi fel, a pénz visszafizetését – és a költségek fennmaradó 20 százalékát – a költségvetésből tervezik fedezni, tehát a beruházást teljes egészében állami forrásból valósítják meg).

2. Gazdasági előnyt biztosít. Jelen esetben a kedvezményezett MVM Zrt. olyan piaci szereplő, amely az uniós belső piacon gazdasági tevékenységet folytat, és az állami finanszírozással ez a vállalat versenyelőnybe kerül minden egyéb energiatermelési móddal szemben.

3. Szelektív, azaz nem terjed ki a többi gazdasági szereplőre, csupán egy adott gazdasági ágazat egyetlen szereplőjét, a paksi erőművet és annak tulajdonosát támogatja.

4. Versenytorzító hatású. Ehhez azt kell bizonyítani, hogy piaci alapon Paks 2 nem tudna megépülni, és hogy az ott termelt áram árába állami támogatás épül be.

5. Befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Az államilag támogatott árú villamos energia a nemzetközi piacon is versenyelőnybe kerülhet.

Az Energiaklub és a Greenpeace beadványa szerint a magyar konstrukcióra mind az öt kritérium jellemző.

A két szervezet szerint állami támogatás nyújtása bizonyos esetekben megengedett, a magyar kormány által tervezett finanszírozási mód azonban nem tartozik azok közé az esetek közé, amelyeket az európai uniós jogszabályok lehetővé tesznek, az atomerőmű-építés ugyanis nincs a megengedett állami támogatások listáján.

A Greenpeace és az Energiaklub a versenyjogi beadványon felül a környezetvédelmi ügyekben való közösségi részvételről szóló aarhusi egyezmény jogkövetési bizottságához is fordult, hogy vizsgálja meg a paksi beruházás ügyét. Erre a szervezetek szerint azért van szükség, mert a 2008 óta zajló döntéshozatali folyamat során a magyar kormányok többször is megsértették az egyezmény pontjait. Az új paksi atomerőmű kérdésében a társadalom kizárásával hozták meg a döntést, a közérdekű információ döntő részét eltitkolták, és a magyar polgárokat semmilyen formában nem vonták be a folyamatba.