– A rezsim, amely ellen az utcai tüntetések zajlanak, a megtestesült százéves háború. Az alkotmányt és a közhatalom tényleges működését szimbolikusan és valóságosan is kisajátította a jobboldal számára. Az új ellenállóknak éppúgy nincs helyük benne, mint a régi baloldalnak. Ezt ők is érzik: a felzúdulás egyik kiváltó oka épp a Norvég Civil Alap elleni kormányzati roham, a független NGO-k bedarálására tett kísérlet volt. Igaz, a szószólóik arról is beszélnek, hogy ők nem a rendszer leváltására törekszenek, csak az adórendszer reformjára, a korrupció felszámolására, átláthatóbb kormányzásra. Ám itt aligha lehet megállni. A sok-sok különböző ügy, ami az embereket az utcára viszi, összefügg egymással. Külön-külön nem oldhatók meg. A megoldás a rendszer leváltása.

Fotó: Korponai Tamás / Népszabadság

– A háborús logikából szinte csak annyi maradt, hogy a másik oldalt el kell söpörni. Az ideológia eltűnt mögüle. A Fidesz ugyan használja a nemzeti retorikát, de a keleti nyitással szembefordult azzal a jobboldali hagyománnyal, amely nem kifejezetten oroszbarát.

– Van egy Orbánnak tulajdonított mondat, mely szerint nem arra kell figyelni, hogy mit mond, hanem arra, hogy mit tesz. Kétségtelen, a szavak és a tettek között 1990 óta soha nem volt akkora szakadék, mint most. De ez nem jelenti, hogy a szavak ártatlanok volnának. Felosztják a politikai teret, kijelölik a barátot és az ellenséget, megmutatják, hogy mi várható el a baráttól, és hogyan kell az ellenséggel bánni. Nem véletlen, hogy amikor Orbán bejelentette, hogy „illiberális államot" épít, az egész nyugati világ felhördült, pedig a projekt minden részlete ismert volt már.

Az interjút a holnapi Népszabadságban olvashatják.