Annak a fajta bejutási feszültségnek, amit az áprilisi országgyűlési és a májusi EP-választások estéjén tapasztaltunk, nyoma sem volt az immár hagyományosan az Ankert romkocsmában rendezett LMP-eredményvárón: jellemző a hangulatra, hogy az első ember, akibe hét óra tájban belebotlottunk, Csárdi Antal, az ellenzéki párt fáradt, de tökéletesen nyugodt főpolgármester-jelöltje volt.

Ő azzal kezdte, hogy fogalma sincs, hány kitelepülésen és választási rendezvényen volt az ez elmúlt napokban – ez ideje már nem számolja –, de egy cipője biztosan ráment, mert nem bírta tovább a kilométereket. Esélylatolgatásba nem bocsátkozott, csupán annyit kockáztatott meg: az alacsony budapesti részvétel talán azt jelentheti, hogy a baloldalinak nevezett pártok szavazói maradhattak nagyobb számban otthon, ami akár jó is lehet az LMP-nek.

Csárdira egyénként az a szerep hárult, hogy megerősítse és mozgósítsa a zöldpárt fővárosi szavazótáborát. Szerinte ebben a legtöbbet a sajtószereplések segítettek, mert a személyes kontaktusra csak azok hajlandók, „akik nagyon LMP-sek, meg akik nagyon nem". Negatív élmény vagy atrocitás egyébként sem őt, sem más, általunk megszólított LMP-s jelöltet nem ért az egészen az urnazárásig tartó kampányhajrában.

Általános az információhiány, a külső kerületekből és vidékről érkező jelöltek, illetve stábtagok az újságírókat faggatják adatokért egészen addig, amíg a választási iroda el nem kezdi teríteni az első részeredményeket.

A lassan benépesülő „váróteremben" látható öröm fogadja a hírt, hogy a párt szinte az összes budapesti kerületben szerzett kompenzációs listás helyet, néhol a 10 százalékot megközelítő szavazatarányt értek el, és Csárdi 5 százalék fölötti eredményével sem elégedetlenek. A főpolgármester-jelölt sorra adja az interjúkat, szerinte a budapesti eredmény arra éppen elég, hogy mindenütt ott legyenek, minden korrupciós szándékot időben észleljenek, és megpróbálják fenntarthatóbb irányba fordítani a főváros fejlődését.